Úgy tűnik, Zelma valami közösségi oldalon vagy társkeresőn gazdagítja élettapasztalatait, mert ezt küldte nekem ma délben. Éppen itthon voltam, betegállományban, így gyorsan visszaírtam: Kitegyem a blogra? De nem válaszolt. Elérhetetlen telefonon is. Pedig az előbb még karnyújtásnyira éreztem ...

"Ebédidőben arcok váltják fel a félmeztelen felsőtesteket, a tengerpartokat és a fantáziaképeket a "most online" férfitablón, józan üzletemberek, precíz irodai dolgozók engednek meg maguknak és viszony-álmaiknak 10 percet , szórakozottan rá is kattintanak 1-2 női lapra, meglepődnek a korrekt válaszon, innen már nehéz délidőben pikáns irányba fordulni, majd fél öt-öt körül visszanéznek, még kettőt sóhajtanak, mielőtt az autójukba ülnek, metróra, távolsági buszra, esetleg vonatra szállnak. Persze ma már ezeken is akad wifi, és ha sikerül ülőhelyet kapni a tülekedésben, lehet még 20-40-50 percet álmodozni, akár néhány sort is váltani a leszállásig, hogy aztán, ha tényleg komoly a dolog és gondolataik vissza-visszatérnek az idegen illatú és nevetésű  nőhöz, éjféltájban vagy hajnalban kilépjenek a nagygéphez és félig lehunyt szemmel levelet szerkesszenek.  A választ a mobilon olvassák másnap reggel vagy délben, valami lélegzetvételnyi szünetben átgondolják az időbeosztásukat, írnak, vagy nem írnak, esetleg megkockáztatnak egy éjszakai csetelést.
Álnok cinkosuk a net, hagyja, hogy finoman, de eltökélten közelítsenek, míg végül 10 centire egymástól, az üvegfal mögül hallgatják a másik szívdobogását".