Lemegyek a strandra... Igen, strand, bár szívesebben nevezném uszodának, abban a szóban több a lendület és tekintélytparancsolóbb - de csak ide a kerületi strandra, ahol újabban komoly úszómedence is van, téli sátor takarásából visszahangzik az edzők ordítása, de nem kívánom a sátrat. Nyáriasan meleg, de legalábbis májusi időjárás van március végén, a napra megyek először, végigfekszem a padon, behunyom a szemem, hallgatom a strandzajt, napozok, szunyókálok, ma el is aludtam, és ijedten ébredtem valami pillanatnyi csendre, de akkor megláttam a szomszéd padon a fejeket, nem zártak még be, aztán az órára kapom a szemem, de még nincs öt óra sem, háromnegyed hatig maradhatok, kétórás jeggyel, de azért majd félkor kimegyek, most viszont még csak háromnegyed öt van. Emlékszem, az utolsó gondolatom az alvás előtt az volt, hogy levitálok, érdekes volt a padon feküdni, a lábaim nem érik a földet, lebegek, a jó strandzajú semmiben, világmindenségben, semmi közöm-dolgom semmivel, két óra, ennyi jár nekem.

Aztán besétálok a strandmedencébe, első érintése inkább hűvös, de aztán melegnek érzik majd, tudom, mert itt voltam tegnap is. Levitálok, lebegek a nyolcvan centiben, úszkálok, két úszás közt sütkérezek egy percet, kettőt, hallgatom a szomszédaimat. Gyerekes családok, szerelmespárok. Tegnap érdekesebb volt, hétköznap más a közönség, egy nyugdíjasforma férfi a munkahelyeit meséli, vizes hajú nő tesz fel keresztkérdéseket, két orvostanhallgató a rezidenséletet sűríti  fordulatosan előadott sztorikba, a csücskökben  sakkozgatva vitatkoznak, vitatkozva sakkozgatnak, és a tüsihajú szőke nő, aki minden budapesti fürdőből ofé, vízhőfokok, szaunák, nyitási időpontok, belépődíjak és bérletadatok repkednek körülötte, belelovalja magát, mintha valakivel vitatkozna, unottan hallgatja a vizeshajú nő, meg a nyugdíjasforma pasas, aki imént a munkahelyeit mesélte, néha megpróbálnak vitatkozni, de a tüsihajú fürdőprofesszor, nincs hézag a pajzson. Érzi bezzeg az unalom kúszvaközeledését, és belevág egy történetbe, hogy hogyan járt ide a nagy mínuszok idején, szaunázott, felmelegítette a törülközőjét, ésígyésúgy, borzadva hallgatják, ezen megmérged. Jobb, mint az irodában ülni! Csattan a hangja, de ezzel  sem váltott helyeslést, ezért rádupláz. Ülnek az emberek az irodában vagy a saját lakásukban, a kifújt levegőjüket szívják be újra meg újra, ez itt sokkal jobb. A szabadban.

Én meg levitálok, ma nem jön a tüsihajú, hét végén derogál, se az orvostanhallgatók, a nyugdíjasok se, ma csak szerelmesek és gyerekes családok vannak a medencében, lebegek fölsalá, jólesik a nap melege és főleg a körülölelő, finom, langyos semmi. A minden.