Amikor a napi horoszkópom figyelmeztet, hogy jelentős változás várható az életemben, remélem nem arra gondol, hogy ma üzembe helyeztem életem első okos telefonját?
Habár, cseppben a tenger... azt hittem, megtarthatom a régi sim - kártyámat a régi kis piros telefonomban,
de azt mondták a telefonosok,
hogy vagy régi, vagy új, de a kettő együtt nem megy.
Lia nagyon elfoglalt mostanában, nincs ideje arra, hogy Zelmának társaságot szolgáltasson. Persze nem is az a dolga... ezt Zelma sokszor elmondja magának.
Folytatta a színjátszást, már nem csak kertészfiúkat alakít. Holnap valami nagy napja lesz, a szerző előtt játszik egy darabban, nem izgul, de készül rá testben-lélekben. És persze az alkalomhoz illő ruhával.
Zelmát kérte, hogy vasalja ki neki... na hiszen. De Zelma nem csak Zelma, hanem anya is, és az anyák dolga, hogy vasaljanak fellépés, szalagavató, érettségi előtt, ... hogy aztán majd a esküvő előtti este feltegyék koronát ilyetén tevékenységükre, és egyúttal befejezzék örökre. .
Mert nem is csak a sima szövet a fontos, hanem a sok sóhaj vagy imádság, amit belevasal ...
... nem sikított mégsem. A cipőit sem rendezte el, mert mire kialakult a koncepció, hideg lett megint. A bőrcsizmák elöl maradtak, a fekete cipő is, meg a kecskebőr magas szárú. A kabátokról ne is beszéljünk, ott púposodnak az előszobafogason. Nyári táskákat rendelt, de ma este visszarakott mindent a régibe. Még szerencse, hogy nem dobta ki a télit, kis híja volt. de annyira lutri az időjárás, az időjárástól függően a másnapi kabát színe, hogy biztosabb a fekete. Holnap megy először az új munkahelyre, a plázából kidobták, a vasárnapi zárvatartás éppen az ő "minőségi" vevőkörét riasztotta el, a titkon fejlesztésre, tehetséggondozásra járó gyerekek szüleit. marad a puszta gyerekmegőrző, ez nem Zelma műfaja. Holnap elseje, ...
Lehet-e könnyed szökkenéssel átlépni megszokásokon? Meddig szokás, honnét szenvedély, meddig stílus, mi a modor és mi a jellem? Önirónia helyett lehet-e valami komolyabb, mordabb feldolgozás? Egyáltalán, meddig, hogyan, miért, mennyire képes változni az ember?
A konstruktív cselekvés és ki-be szemlélődő álmok közt félúton az Igazi Alvás közben már egy hete küzdök valakivel. Fáradtan ébredek, nem kimerülten, de felkavarodottan... Zaccos reggeleimen eltöprengek, hogy vajon kivel vitatkozom és küzdök éjszakánként, aztán fürdés, fogmosás, öltözés, a vasalást elbliccelem, ha lehet... de dinamikusan összerakom aznapi alkatrészeimet, troli, busz, villamos és még egy villamos... dinamikus haladás közben nem nézem meg az órámat, nincs is karórám két hónapja, majd valami szépet veszek egyszer, addig nem fontos.... Ki kéne venni a zsebemből a telefont, de minek, attól úgysem lesz se több, se kevesebb az idő, ha nézegetem közben. Ezt is elmondom magamnak minden reggel... azért néha megnézem mégis, ...
Zelma úgy látszik a tízezer lapletöltésen (ami közben varázslatos módon 10600 fölé emelkedett) és a Történetén töprengett mostanáig, ráadásul újra este 11 után jött rá a beszélgethetnék... ezúttal emailen.
"Lehetséges, hogy hét évenként tényleg kicserélődnek a sejtjeink? Mert velem minden 2007-2008-ban történt, és úgy látom, megint változik valami. Azt még nem tudom, hogy az életmódom is megváltozik-e annyira, mint akkor. Kikerültem az óvodából és a projektből is, egészen máshogy kellett szervezni a napjaim, a heteim, új szokásaim alakultak ki... közelebb kerültem saját magamhoz, persze sok lemondás is tartozott ehhez a változáshoz, de sok siker és állandóan reménykedtem valamiben. Most is reménykedem, kevésbé ...
Miután világéletemben mindent meg akartam érteni, vagy legalább megmagyarázni, vagy jobb híján megtervezni, de legeslegalább a kifutását előre látni,
időszerű,
hogy érthetetlen, irracionális, előre láthatatlan és beláthatatlan dolgok történjenek velem.
Mert megérdemlem:).
Miközben két éve írok nőknek, arra ébredtem idén december végén, hogy nekem tényleg férfiak olvassák a legtöbb írásomat. Nem csak Zelmáról, vagy a legkevésbé őróla, hanem egyáltalán, a középkorú férfiak-nők közti kapcsolatok lehetőségeiről és lehetetlenségeiről, keménységről és gyengeségről, poligámiáról és monogámiáról, nehéz döntésekről és örök dilemmákról. Ezek az írások nem mindig jutnak el ide a Síkospályára, néha megálltak olyan helyeken, ahol kevésbé személyes a "felület", de nagyobb a reklám... És olvassák, és írnak, visszajeleznek, sokan olyanok is, akik azt mondják magukról, hogy a számok emberei, nemigen gondolkodtak eddig ezeken a kérdéseken, de most határozottan érzik, hiányzik valami. Úgy ...
"A jövőkép hiányzik, éppen mondtam valakinek, hogy nekem szükségem van horgonyokra, amikkel a jövőbe rögzítem magam... és most hiányzik. A Plázát nem szervezték át se így, se úgy, tengődtünk egész évben, nem tudva, mire készüljünk. Eleinte nekiduráltam magam, izgalomnak, készülődésnek, racionális tervezésnek, de elegem lett belőle. Persze most megint azzal búcsúztatták az évet, hogy az új jogi szabályozás miatt elkerülhetetlen a váltás. De ki tudja, milyen, merre... a gyerekmegőrzőnek simán betesz a vasárnapi zárvatartás. Hacsak nem váltunk új szolgáltatásokra. Hacsak.
Kása hallgat, valamit meglebegtetett, hogy nem akar a dolgok elébe vágni, majd megtudom idejében, de azóta semmit nem szólt, nem írt.
Egyelőre távoli ...
Te voltál már úgy, hogy nem tudtad eldönteni, a világ lett szürreális körülötted, vagy te lettél szürreális a világban? Végül hogyan dőlt el a dilemma? Nehogy azt mond, hogy rálegyintettél, hogy végtére is mindegy, mert...
Zelma is 56 éves lett, nekem megvan már a gyakorlatom benne, egész jól tűröm, ő azonban meglepetésében egy egész kis esszét kanyarított nekem ide ma reggelre:
"56 évesen úgy vagyok, mint ez a fa, éppen évszakváltásban, de azért talpig vízben lubickolva. Nem örülök egyáltalán annak, hogy 56 vagyok, ez már közelebb a hatvanhoz, ami mindenképpen soknak tűnik... de annak örülök, ahogyan 56 éves vagyok, tele sistergős apróságokkal, filmklubbal, színházzal, romkocsmával, felelős komolysággal, összegzéssel és elemzéssel, önfeledtséggel, flörttel és nevetéssel.
Néha azért az egész olyan izésnek tűnik, erőltetettnek... azt erőltetem, hogy igen, 56 vagyok, de ki nem szarja le...hm, ez a dac, ez egy ismerős-megszokott világ, ebben ...
Zelmának ellenálló lelke van, jól vigyázzon, aki le akarja beszélni valamiről. Már óvónő is úgy lett valaha, hogy többen is megkérdezték: csak óvónő? Nem tudnál legalább tanárnő lenni, Zelmuska? Ettől a falnak ment, aztán kedvesen, türelmesen, hol emelt, hol visszafojtott hangon untig magyarázta, hogy 5 évesekkel foglalkozni nem kevesebb, mint 15 évesekkel, és addig magyarázta, magyarázta, amíg magát is meggyőzte, óvónőnek lenni gyönyörű. Ha valaki nem zelmuskázott, csak elcsodálkozott, akár lelkes történeteket is kapott az óvodások romlatlan nyíltságáról, leplezetlen érzelmeiről és iskolázatlan éleslátásáról. Mesékről. Úszásról. Nagy kirándulásokról, csigabigákról és suszterbogarakról, akiket csak az óvodások ...
Nehéz érezni! - kapok egy sms-t Zelmától. Ez a legújabb szokása, az sms. Messzire jutottunk a nagy, személyes kitárulkozó beszélgetésektől. A mailektől és a hadarós telefonhívásoktól is. Talán az éji óra miatt...
- Nehéz érezni, folyton gondolkodom helyette, de azzal nem jutok messzire. Viszont valamire nagyon büszke vagyok, - folytatja. Elseje van, és nekem az új szelvény ott volt reggel a bérletemben. Semmi keresgélés, 2 napja bekészítettem.
Tényleg elseje van, október elseje, még vagy fél óráig.
A fene tudja, miféle ősz jön, ezerágra süt a nap, de itt a hidegfront valahol, érzem... angyali vagyok ilyenkor, lelassult, mosolygós. Átnéztem az őszi kollekciómat is, csupa meleg színt tervezek.
Tátika? Játékos név, de sóvárgó is... kicsi és tátog hiába..
Nagymamának a kertjében volt néhány tő, csupa lehetetlen színű, olyan narancsos-sárgás-pirosas cirmosak. Vagy foltosak.Tátikák.
Salzburgban találtunk egy kertet. Két doktorátusa volt a nőnek, aki tervezte.
Ott volt ez az oroszlánszáj! Bátran, büszkén...
Rózsaszínen.
Kínálkozón és elzárkózón.
Ahogy az egy szájtól és egy oroszlántól elvárható.
A szerző felvétele
... strandot, flörtöt, nagytakarítást (az is csupa pancsolás:)), ablakmosásokat, függönycserét, meggyes-mákos rétest, később almásat is majd, joghurtot, fagyit, tavakat, mezítlábazást, körömlakkot (gyöngyházfehér), lecsót, hideg bablevest, virágültetést, tdzadzikit, paradicsomsalátát, új hűtőszekrényt, görögdinnyét, sárgadinnyét. BKK menetrend szerinti hajójáratot. Lenge ruhákat, sok olvasást. Alvást annyit, hogy éppen jól érezzem magam. Társaságot, baráti sörözéseket, bár... bár most a rozéfröccs a divat.
Majdnem lemaradt:
a sós sütemény. Köményes, tökmagos, még-még tökmagos. Szezámos.
A sós süti látszólag évszakfüggetlen, télen teával, nyáron sörrel, ja igen.. meg a rozéfröccsel:).
Egyszer csak kisütötték, hogy átszervezik a plázát. - kezdte a történetet Zelma. Bővítések, áthelyezések, költözések és egy Új Főnök. Minden volt, ember-ember elleni harc, hallomások, vallomások, kimutatások, statisztikák, leltár, elszámolás. Barátok átkozták egymást, vagy mosolyogva átverték, amit csak el lehet képzelni. Nekem egy hónapra való pluszmunkám is összegyűlt, fáradt lettem, kimerült, ideges, néha kristálytisztán gondolkodtam, néha az utolsó erőm sem volt elég semmihez. Közben beütött a nyár, mindenki sörözni akart, vacsizni, dumcsizni. Vagy dolgoztam, vagy teraszokon hűsöltem, középút nem volt.
Tegnap estére berendeltek bennünket, szombatra. Mondtuk, hogy szombat van, de a pláza folyamatos üzem... jön az új ...
... vagy fordítva?
Egy email, vasárnap reggel... a történelmi hűség kedvéért.
"Persze, az sem kizárt, hogy egyszer... emberemre akadok.
Olyanra, aki már ugyancsak megtanulta, hogy nem minden
papsajt".
Hazafelé ha van időm, hamar leszállok a buszról, és egy szép kertvárosi negyeden jövök át, virágoskertek és játszótér, park, termő eperfák közt... csupa szívderítő dolog. Útba esik egy fagyizó is, cukormentes fagyijuk is van, meg cukros is, hangulat kérdése.
Ha sietni kell, egészen közel jövök a busszal, de ennek az a kockázata, hogy ha rosszul jön ki a lépés, egy trolimegállónyit mégiscsak gyalogolnom kell, sivár, poros, elhagyott házak, megkezdett és félbehagyott építkezések, kisboltnak álcázott féldecizők között.
Ma siettemben arra jöttem, és egy gazzal-fűvel benőtt házhelytelek olyan émelyítően édes illatot árasztott az eső után... elképesztő volt, hogy ennyire ronda dolognak hogyan lehet ilyen illata.
Aztán ...
Körbe vagyok zárva! Ezzel hívott fel Zelma tegnap, de hiába, én tegnap egy barátommal fröccsöztem. Megbeszéltük előre, mindkettőnknek fontos volt. Az más kérdés, hogy vele meg éppen arról beszélgettünk a trendi roséfröccsök szüneteiben, hogy mennyire nem jó az érzéseinket visszafojtani és jófiúsan -jókislányként "viselkedni" magán- és hivatalos életünkben... Én mégis ezt kértem Zelmától, várjunk egy napot, ha körbe van zárva, nem fog az annyit változni, hogy ne érjen rá...
Nem is változott, mert ez volt az első mondata, amikor rányitottam a kislakásban: Körbe vagyok zárva!
Kénytelen voltam nyanyásan felvilágosítani, hogy bezártság ide-vagy oda, ne hagyja kilincsre a bejárati ajtót, kilophatják a cuccát, ...
Mintha ez a világítótorony egy úszótesten állna!? Legalábbis nincs bebetonozva... Zelma legalábbis így látja. Tegnap azt mondta neki valaki, hogy a dolgokat úgy látjuk és halljuk, ahogy látni vagy hallani szeretnénk... Zelma értette ezt, napestig tudná sorolni a jelentéktelen és a sorsdöntő példákat is, de mégis, ez a torony mozdíthatónak tűnik.Vagy mégsem az?
Ez volt a kedvenc sportom tévénézőként gyerekkoromban... Akárhányszor megnéztem, nem tudtam a szememmel kiragadni azt a pillanatot, amikor éppen elemelkedik, a lassított felvételek pedig már elvesztették a valódiság illúzióját. Három dolog kell tehát, a titok, a támasz és a lendület... és tűrni kell a földetérést. Emlékszem, néha olyan buta arccal bukfenceztek talpra, mint akik azt kérdezik, ha repülni tudok, mit keresek itt... de lehet, hogy csak a forgástól volt buta az arcuk, vagy csak azért, mert nem tudták, érvényes-e az ugrás... és az egész varázslatot csak úgy hozzáképzelem.
Zelma egyszer egy ilyen kérdésre hirtelen rámondta, hogy ő zöld, pedig nem is szerette a zöld színt különösebben. A sárga a kedvence, meg a lila... ettől még persze ő maga lehet akár zöld is. Úgy gondolta, hogy a zöld hideg szín ugyan, de hidegsége ellenére van benne valami pozitív, valami biztató, sőt megbízható.Ha zöld, hát zöld.
Ruhaszínként viszont nagyon szereti a lilát, minden korszakában volt valami lilája, néha készleteket halmozott fel belőlük. Általános iskolás korában az anyjának volt egy Nagy Lila Mohersálja, amit a fején-nyakán hordott. Csupacsupa lila színátmenet, bolyhos játék határvonalak nélkül... egyszer aztán anyja kölcsönadta neki a sálat, boldogan ment benne az utcán, valami rendezvényre vagy a ...
A képaláírás szerint csokoládé rénszarvas... Zelmától kaptam.
Úgy látszik, nem tetszettek neki a fekete pontként lebegő ernyősök.
Ezt írta hozzá:
Nézd, én ilyen vagyok éppen... az egyik pillanatban kemény, a másikban már puha. Muszáj bokáig jégkristályban állnom, másként elolvadok... .
Ki kéne próbálni mégis, mi történne, ha kilépnél onnan... írtam vissza.
Erre még nem válaszolt.