Körbe vagyok zárva! Ezzel hívott fel Zelma tegnap, de hiába, én tegnap egy barátommal fröccsöztem. Megbeszéltük előre, mindkettőnknek fontos volt. Az más kérdés, hogy vele meg éppen arról beszélgettünk a trendi roséfröccsök szüneteiben, hogy mennyire nem jó az érzéseinket visszafojtani és jófiúsan -jókislányként "viselkedni" magán- és hivatalos életünkben... Én mégis ezt kértem Zelmától, várjunk egy napot, ha körbe van zárva, nem fog az annyit változni, hogy ne érjen rá...

Nem is változott, mert ez volt az első mondata, amikor rányitottam  a kislakásban: Körbe vagyok zárva!

Kénytelen voltam nyanyásan felvilágosítani, hogy bezártság ide-vagy oda, ne hagyja kilincsre a bejárati ajtót, kilophatják a cuccát, megtámadhatják... a fürdőszoba pl. messzebb van a bejárattól, mint a Hold, észre se veszi, hogy bejött valaki. Zelma nagyot sóhajtott, de közben valahogy hessentett is a fejével és a keze is megrebbent... és maradt az előre eltervezett mondókájánál.

Körbe vagyok zárva! Nincs egy hely, ahol én lehetek én... legfeljebb itthon, egyedül. De itthon egyedül sem vagyok itthon egyedül, mert folyton ölemben a laptop, és onnan feladatok, elvárások, furcsa hírek, kérdések, mindenféle özönlik felém.

Azt már megszoktam, hogy a Pláza gyermekmegőrzőjében addig hagynak nyugton - folytatta - amíg belesimulok a környezetbe. Ez néha nehezemre esik, néha meg hülye túlzásokba esem, egyik sem én vagyok, de meg kell élni valamiből... Valami mégis gyűlik bennem, valami agresszió, vagyis inkább görcs. Hogy én miket mondok, néha ennek a jegyében... szörnyű. A bizonytalan ember kétségbeesett erőlködése. Szégyellem utólag, aztán újra beleesem.

Magánéletben... ott is nehéz. Elegem van okosnak lenni, amihez mindig a megértést is elvárják, és elegem van butának lenni, mert nem tudom, hogyan kell, és azzal is túllövök a célon. Nem értenek se így se úgy... mintha fallal lennék körbevéve mostanában.

Végképp akkor zárult be, amikor elvállaltam ezt a tanfolyamosdit. Kikapcsolódásnak szántam, élvezetes pénzkeresetnek. Oktatok,tananyagot  írok, ebben is irányítanak. Tanítottam én még otthon a vidéki főiskolán, ott megvolt a szabadságom, azt tanítottam és úgy, ahogy akartam. Most meg ezerféle szempontnak és még egy felettem álló ízlésnek is eleget kell tennem.
Nincs menekvés, csak éjjel, álmomban. Azt álmodok, amit akarok. És képzeld, már hónapok vagy évek? óta nem álmodom semmit... körbe vagyok zárva.