Már jóval elmúlt 10 óra, amikor vacsora és nagyívű beszélgetések után a férfinek eszébe jutott a medence. Vagy ki tudja, lehet, hogy eszébe volt már előbb is, csak úgy tett, mintha semmi dolga nem lenne, és a világ végéig elhallgatná Zelma szövevényes és kacskaringós történeteit. Bort ittak, saját készítésű tokaji cuve-t, szárazat. Zelma ennek a bornak a hullámain szökkent előre-hátra 20 éveket, vagy a figyelmes hallgatás adhatott neki szárnyakat, mindenesetre messze voltak már attól a lehetőségtől, hogy Zelma egy cuki kis nő, mesélt derűt és borút, magábafeledkezve, már-már kihívó magamutogatással.  O. arca azonban se borongós se derült nem volt, tágra nyílt szemmel figyelt, a végén csak annyit kérdezett meg: majd engem is feltűz egyszer a történetei közé? 

Erre persze nem lehetett válaszolni, Zelmának torkán akadt az ernyedt tiltakozás. Helyette a medencével ijesztgette a férfit, hogy talán éjszaka tilos, a zaj, a pocskolás zavarhatja esetleg a többiek éjszakai nyugalmát. O. azonban nem ijedős természet, megkérdezte, hogy fürödhetnek-e, a panziósok pedig nem értették, hogy miért ne fürödhetnének. A recepciós meg a pincér, csupa vérbő asszony pihegett a ház előtt, úgy látszik, nem irigy természetűek. 

Zelmán egy kis fehér köntös volt, fekete virágrajzolatos, keresztbekötős fazon, térden fölül fodrozódott az alja. Tőlem kapta, én pedig egy interjúért kaptam cserébe egyszer Csillától Nők Lapjától... igazán stílusos volt Zelmának ajándékoznom. Egyáltalán nem állt jól neki, de mégis megszépítette a hit, valamiért olyan menőnek és fiatalosnak érezte magát benne. Lekopogtak mindenféle lépcsőkön és kanyarokon, és beleereszkedtek a langyos vízbe. Ha lenne vízipillangó, ahhoz lehetne hasonlítani, ahogy Zelma a ide-oda lebbent és cikkcakkolt a meglepően komfortos, meredeken mélyülő kis medencében. A levegőben volt, hogy még soha nem érintették meg egymást, kivéve emberbaráti kézfogásokat, esetleg felületes üdvözlőpuszit.

A levegőben volt, hogy valószínűleg valami történni fog, valami olyan, ami medencében történhet, két  "igazoltan alulöltözött", de mégiscsak majdnem meztelen ember között. Nem is tudni, hogy Zelma miben fürdött olyan igazán önfeledten, a kétségtelenül kellemes vízben, a könnyű boritta hangulatban, vagy abban a bármi megtörténhet, 'én csak itt úszkálok ebben a hivatalos és nyakigzárt úszódresszben' állapotban, megszabadulva életének néhány kanyargós és borzasztó titkától.