Ott az egymáshoz pattanó fémek hangja, és a csontot érő fém hangja, és a kisebb-nagyobb fúrók, vágók és csavarozók hangja és a nyitott szájú engedelmesség közben Zelma folyton arra gondolt, hogy egy tóban úszik, lassú mozdulatokkal, nyújtózkodva, lazán, az aranyló napsütésben, kék ég alatt. Szerencsére egészen friss élményekre támaszkodhatott, mert még az ősszel is kétszer vagy háromszor úszhattak, háromszor örülve, hogy hiába van vége a nyárnak, most az egyszer még utoljára lehetett ... De eszébe jutottak egy régi nyár kora reggeli úszásai is, egyedül, mert aki elvitte, nem kívánta a vizet, főleg nem éhgyomorra, és így egyesegyedül úszta át a tavacskát keresztbe vagy ötször, amíg a férfi kacsát költött tyúkanyóként járkált ide-oda a part mentén... ezekre az alkalmakra gondolt amíg a fejét belülről szétszerelték és összerakták újra.