Spanyolfal
Aztán megérkezett Kása és vele a fotel.Zelmát meglepetésként érte az érkezése. Nem mintha nem erre várt volna már napok, talán hetek óta, hanem mert Zelma utált várni. Feszültséget okozott neki a várakozás. Mert Zelma nem tudott hinni, csak a színvalót, a láthatót, tapinthatót értékelte, ezzel szemben a várakozás hit volt és remény. De mert az élet tele volt várakozással, Zelmának erre is megvolt a maga módszere. Becsapta a világot, úgy tett, mint aki Nem Vár Semmit és Senkit. Korán ébredt, de elvacakolt egy kis időt, aztán lement friss kifliért, zöldségért, gyümölcsért, sőt macskaalomért. A kislakásban ugyanis volt egy cicája... Megvehette volna előző nap azt az almot, de akkor mit csinált volna szerdán, mivel üti el az ...
Hajnalban ébredt. Lia nála aludt, mert utazik, és Zelma kislakásából könnyebb elérni a pályaudvart. Utazik, ami mostanában zűrös vállalkozás, de a fiatalok nem törődnek a zűrrel, és Zelma aggodalmát öreges vacakolásként kezelte. Igaz, ellentétben a menekültek áradatával északkeletre tartott, de a pályaudvaron néha áthatolhatatlan tömeg gyűlik össze élet-utazókból. 
Amikor terhes voltam, a járdán, egy utcasarkon belémszaladt egy biciklis. Egy 10-14 év közötti fiú. Jó sebességgel jött, nekem az első reakcióm az volt, hogy a hasam védelmében ellököm magamtól a vasat, de közben - villanásnyi idő volt az egész - realizáltam, hogy egy gyerek, és hirtelen megváltozott a mozdulat: csak távol tartottam magamtól, de nem löktem el, szilárdan fogtam, hogy ő se essen el... Mert egy gyerek... Láttam a szemén, ő is nagyon megijedt, az ő arcán is végigfutott minden egy pillanat alatt... Valamit mondtam, hogy körül kell nézni,mert így magát is, mást is veszélyeztet, de csak fél mondatot, mert láttam a szemében a hálát, nem is feltétlen nekem volt hálás, hanem a sorsnak, hogy ezt megúszta... 
Zelma még az elmúlt héten egy vasnőt küldött nekem. A parkban feküdt a vasnő, Siófokon. Azt hittem, egy boldogabb életre kel majd, hogy valami Csipkerózsika-féle. De kiderült, hogy éppen ellenkezőleg, Itthon megfejtette a szobor francia feliratát, és kiderült "Egy Dög" az ihlető. "A romlás virágai"-ból. 
Már jóval elmúlt 10 óra, amikor vacsora és nagyívű beszélgetések után a férfinek eszébe jutott a medence. Vagy ki tudja, lehet, hogy eszébe volt már előbb is, csak úgy tett, mintha semmi dolga nem lenne, és a világ végéig elhallgatná Zelma szövevényes és kacskaringós történeteit. Bort ittak, saját készítésű tokaji cuve-t, szárazat. Zelma ennek a bornak a hullámain szökkent előre-hátra 20 éveket, vagy a figyelmes hallgatás adhatott neki szárnyakat, mindenesetre messze voltak már attól a lehetőségtől, hogy Zelma egy cuki kis nő, mesélt derűt és borút, magábafeledkezve, már-már kihívó magamutogatással. O. arca azonban se borongós se derült nem volt, tágra nyílt szemmel figyelt, a végén csak annyit kérdezett meg: majd engem is ...
Néha úgy látom az életem, mint egy puzzle-t, ahol az elemek egyenként amorfnak és esetlegesnek tűnnek, de aztán kiderül, hogy tökéletesen illeszkednek egy másik amorf és esetleges szemhez, így minden időpillanapban van egy tökéletesnek tűnő, torzóban végződő darabom... Ez a kép sok kérdést vet fel. 
- Én kint-bent szeretek lenni a legjobban - merengett Zelma egy fagyiteraszon. Végre sms-ek és kurta telefonhívások helyett leültünk együtt, mint a régi időkben. 
Nem zavarok? - kérdezte Zelma, amikor felhívott ma 7 óra körül. Nem zavart, de igaz, ami igaz, csak pár perce nyitottam ki a szememet. Bár közös blogunk nem hozta meg a várt eredményt, Zelma csaknem három éve úgy érzi, életének fordulatait, sőt, gondolatait is azon melegében fogadnom kell. A mai szerény kezdése szokatlan témát sejtet.