Már hetek óta ezt csinálja... vagy a számítógép előtt ül, vagy kapkodva elvégez valami munkát, megfőz, kisöpör, bekészít egy gép ruhát vagy kitereget. A számítógép. Feladatok. Levelek. Hivatalosak és barátiak. Hivatalos-baráti Völgyitől, hogy mégis beszéljék meg, lenne egy kis munka, ami neki való. Ugyanitt jelent meg egy váratlan pillanatban Mira üzenete, hogy felkérik tisztelettel egy előadás megtartására. A számlázási adatok. Hirtelen felbukkan Szofi a jobb sarokban... hiányzol, barátném, na majd szeptemberben, akkor óvodába megy a legény. Jópofa, áprilisban szeptemberre megbeszélni, persze Szofi gyesen van, ott ilyen léptékben mérik az időt. Körülbelül egy éve látta Szofit, akkor moziban voltak. Az a film is... egyszerre ...

Tegnapi hír. Nyilván meglehetősen hebehurgya sajtótálalásból értesültünk róla, hogy a kormány is beszáll a társkeresés előmozdításába "Társválasztó, táncválasztó"  rendezvényekkel, amiken majd Bergendy húzza a talpalávalót. A cél az "egyetemista korú" fiatalok támogatása ebben a gyötrelmesen nehéz de magasztos folyamatban.
Kíváncsi lennék a részletekre:
Mit jelent az "egyetemista korú"? Ha 18-28 évesekre gondolnak, miért nem azt írták, miért kellett a továbbtanulást idekeverni.?
Ha már egyetemistákról van szó, miért őket említi a hír? Ők éppenséggel egész nap fiatalok közt vannak, szemben azokkal, akik már eladók a helyi kisboltban, időseket ápolnak-gondoznak egy szociális otthonban, egy biztosítónál számolnak ...

Egyesek annyira magányosak,
hogy még a napi betevő veszekedéseiket is
a társkeresőn próbálják
megszerezni...

... a titok bennünk van...

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Mit álmodtál Zelma, ami miatt ilyen sürgős volt találkoznunk?
Egy gyerekkori álmomat álmodtam újra... egy farmotoros Ikaruszon laktam álmomban, csúnya szürkésdrapp farmotoroson. Olyan hálós csomagtartók voltak végig, meg csúnya szürkésdrapp ülések, és mindenhol  fiúk... vagy férfiak laktak. A buszüléseken. Fenn a hálóban. Csak én voltam nő egyedül köztük...
Hova mentetek?
Éppen ez az, nem mentünk, csak laktunk. Illetve én leszálltam néha, de a többiek mindig ott voltak. Egészen különböző karakterű fiúk... kedvesek, vidámak, szentimentálisak (még akkor is, ha ezt a szót nem ismertem annakidején), vagányak, okosak, alkalmazkodók... egy nagy csapat.
Nem tudtam választani közülük... mind az enyém volt, és egyikőjük sem.
Tegnap ...

hol

álmaink

felhősétányán járunk,

hol földre ránt a józan megfontolás

egymást ringatva-rángatva

csupa közhelyes igazsággal birkózunk,

nem merjük bevallani,

hogy talán ezekben

is

van

valami.

Ő még nem tudja, mi az élet...

Én aztán tudom, mi az élet. Ilyen az élet.

Az élet nem fáklyásmenet.

Csalódás, árulás, szenvedés.

Élni kell az életet.

Addig élj, amíg lehet.

Addig is élni kell.

Kufircolni, dugni, szeretkezni, szerelmeskedni, amíg lehet.

Múlik az idő. Futnak az évek... rövid az élet.

vajon:

Mitől lesz

egy ember

kiélt?

sóvárogtál már

meghitten ismerős szavak,

akár unos-untig ismert mondatok és

mozdulatok után?

érezted úgy, hogy

dermedtszáraz vagy kívül belül?

talán csak azt hiszed, hogy érted,

mert ismered a jeges iszonyt,

a jeges rémületet,

a jéghideg talpak érintését

a takaró alatt?

a jég választást ad,

visszahőkölhetsz vagy

akár a forrpontig

melengetheted.

de a dermedt, száraz

Amikor a lakásba léptem, örültem, hogy Lia még nincsen otthon, ki szerettem volna fújni magamból Kása "apuka"  gondoskodását. Felszabadultam a melegbarna figyelem alól, de hiányzott is a biztató-fürkésző szempár. Napokig hordtam magamon még ezt az "én vagyok az, aki egy különös férfi különös figyelmét kiérdemelte" jelvényt, aztán szégyenkezve döbbentem rá, hogy

ilyen jelvényt

minden normális nő viselhetne, az egész csak a hétköznapi udvariasság szabályai szerint zajlott. De ezt akkor még nem fogtam fel, fel voltam dobva, dúdolva pakoltam ki Lia konyhájában a kétféle süteményt, átöltöztem, kritikusan méricskéltem a kínos rendet és a kaotikus szigeteket Lia lakásában.

Este ért haza tele lelkesedéssel és ...

Mennyire vágyunk egy másik ember figyelmére...

s ha ránkvetül,

az olyan ünnepi érzés.

Aztán, mint minden jót,

lassan megszokjuk,

természetesnek vesszük,

belesimul a hétköznapokba,

már - már terhessé válik,

mígnem otthonosan visszafészkelődünk

öntörvényű magányunkba.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Mariannát nagyon régóta ismertem már, néha ő jött az unokáiért az óvodába.
Magas, szoborszerű nő, kórházi orvos a megyeszékhelyen.
Ahányszor bejött, végignézett a Kisbéka csoporton, és széles mosollyal meg egy kis ajakbiggyesztéssel odaszólt nekem: ha megunod ezt Zelma, csak szólj nekem, veszünk még az unokáim mellé pár gyereket és csinálunk egy maszek óvodát. Az engedélyeztetést én elintézem. Ott a nagy ház, a kert, a gyümölcsös.
Most megkerestem
illetve nem is kellett keresnem, találkoztunk a piacon. Látnod kellett volna ,

ahogy az a magas nő,
egyenes háttal,
feltornyozott frizurával,
valami fura se nem kosztüm - ...

 
Meg tudnád mutatni?

Meg tudnád
mutatni nekem
a határt
 a tölgyfaborítású,
 elegáns
 egyedüllét
 és a fémesen
csuszamós
 magány között?