Most 3 nappal a legutolsó műtét után fagyit szeretnék enni. Nem egy elérhetetlen vágy, van a hűtőben, sőt eper is van hozzá, esetleges habtejszín is van... . Kint szépen süt a nap, igazán fagyi-idő.

Az első fagyim  50 filléres volt, aminek csak a felét kaptam meg, anyám nyalta a kis gombóc másik felét, vagy kidobta talán? Lényeg, hogy nem fagyizhattam rendesen, csak úgy az ő kezéből, nehogy megfájduljon a torkom.

A melegfagyi örömeit Békésen ismertem meg. Magát a melegfagyit Pesten is láttam, trafikok árulták. Aztán egy emlékezetes téli üdülésen, ahol a nagynéném bennlakó óvodavezetőként egy tündérvilágot birtokolt, a sarki kis boltban vehettem magamnak melegfagyit, vagyis fagyitölcsérbe töltött kétes eredetű kakaós ...

... felül meggyek vagy málnaszemek, elrendezve a fehér krémben..., vagy éppen vörösáfonya, ötletszerűen csíkozva, lefolyatva,
aztán sötétsárga barackszeletekkel vagy bizarr színes papayakockákkal elkevert tejszínes rizs.
Néha mazsola is, nagy fekete szemek, megduzzadnak az édes lében... . Narancsszeletek  vagy citromhéj rejtőzik itt-ott.
Aztán újra hófehér sor, aztán zöld. Kiwi.
A hideg üvegpohár széléhez nyomódik néhány szelet.

Az egész selymesen savanykás, az apró magok finoman megroppannak a vaníliaillatú puhaságban, mindenütt valami kellemesen pikáns, valami meglepő, esztétikus vagy harmonikus...