Virtuális donna

virtuális balkonon

mereng

hiába

virtuális titkokon...

.. egészen valószínűtlenül kék volt a tó. Mert tilos volt benne úszni, ezért abban a rettenetes kánikulában sem voltak sokan. Főként ott nem, ahol meredek partszakaszon kellett leereszkedni. Az emberek kitapostak lejáratokat olyan 15-50 méterenként. Z. utál lefelé menni, ez valami fóbia nála. Erősen kapaszkodott a felé nyújtott kézbe. A férfi bölcsen váltogatta, mikor kell neki mennie elöl, és melyek azok a szakaszok, amikor hátramarad inkább. Fura, hogy olyan lassan mész, másban meg mindenkit überelsz. Z. hosszan gondolkodott, miben vajon, de úszó volt, még pillangózni is tudott, így könnyen adódott magyarázat.
Megérte a sok akrobatika, mert az emberek a vízben is betartottak valami képzeletbeli határt, kinek-kinek volt egy szép nagy saját ...

... e gy titkos rajongó
... aki ilyenképpen sokkal jobb is,
szebb is a valódiaknál.
Sose maszatos, sose ingerült, fáradt.

... aztán leleplezi magát,
másként mit sem ér az egész,
leleplezi magát,
igazi rajongó lesz,
aki sose maszatos, ingerült vagy fáradt.
 

Két éve, még az óvodában egy rendezvényhez előírták, hogy a dolgozók legyenek egyenpólóban, könnyebb a vendégeknek, ha segítséget szeretnének kérni. Igen ám, de milyen színű legyen.... feketét, sötétkéket májusban nyilván nem, meg egyébként sem, gyászos lenne a látvány... fehéret pláne nem, kényes, maszatolódik. Pirosat nem lehet a jelképisége miatt, de narancsot sem, ugyebár... zöld, a zöld is foglalt. Sárgában senki nem akart lenni, a későtavaszi fehér bőrhöz rémesen néz ki. Meg a mellénykékre emlékeztetett, ami akkor még nem terjedt el ilyen széles körben, főleg utcaseprők hordták.
Zelma, mint projektvalami döntési helyzetben volt: tanulmányozta a divatot, a politikát, végül türkizt javasolta. Sikere volt és még ...

Ha van szabad vegyérték, a magányos szigeten élőt is utoléri a szerelem.

Ha nincs - nincs. Se magadnak, se másnak.

Ezt persze eltitkolják a társkereső szolgáltatók, ezért aztán folyton ott lebeg ...

éppen egy kattintásnyira.

Az éjszakai férfi ritka, mint a fehér holló, ráadásul sokkal halkabb annál. Az éjszakai férfi lépése nesztelen, lábujjhegyen jár, titokban. Nem szól, nem küld jeleket, nyomát csak az elektronika ördöge őrzi. Beleolvasott a naplódba, tanulmányozta a lapodat, képeidre is vetett egy pillantást. Elálmodozott vagy hosszan mérlegelt. Még azt sem tudhatod, mi jár a fejében, van-e szándéka veled, amíg a kilóidat, szemed színét tanulmányozza. Nem tudni, hogy céllal, hozzád jött-e vajon, vagy esetleg egy hatalmas körséta útvonalába estél bele. Az éjszakai férfi nem hagy üzenetet, nézelődik, gondolkodik... és ez így megy napra-nap vagyis éjre-éj.

Aztán majd rávirrad egyszer.

Mit álmodtál Zelma, ami miatt ilyen sürgős volt találkoznunk?
Egy gyerekkori álmomat álmodtam újra... egy farmotoros Ikaruszon laktam álmomban, csúnya szürkésdrapp farmotoroson. Olyan hálós csomagtartók voltak végig, meg csúnya szürkésdrapp ülések, és mindenhol  fiúk... vagy férfiak laktak. A buszüléseken. Fenn a hálóban. Csak én voltam nő egyedül köztük...
Hova mentetek?
Éppen ez az, nem mentünk, csak laktunk. Illetve én leszálltam néha, de a többiek mindig ott voltak. Egészen különböző karakterű fiúk... kedvesek, vidámak, szentimentálisak (még akkor is, ha ezt a szót nem ismertem annakidején), vagányak, okosak, alkalmazkodók... egy nagy csapat.
Nem tudtam választani közülük... mind az enyém volt, és egyikőjük sem.
Tegnap ...

Beleszürkültél?

Úgy értem, szürkébbnek éreztem magam, mint addig.
Azt hittem, valami személyes van az érdeklődésében.

És nem volt?

Utólag rájöttem, hogy volt.
Sokat lökött az életemen. Csak... csak többet képzeltem.
Álmodoztam.
Munka közben elképzeltem, hogy elém jön, még azon is elgondolkodtam, hogy a lakásomra hívnám egy kávéra, vagy inkább beülnék egy süteményre. Elképzeltem mindent részletesen... milyen ruhában lenne, mit mondana, amikor kilépek a pláza kapuján. Visszajátszottam magamban számtalanszor a meglepetést, az örömet.
Hol így, hol úgy képzeltem el a találkozásunkat, ami legtöbbször valami kényszerű közös utazásba torkollott... Kása mindig figyelmes volt velem, megoldott különféle problémákat, kitalálta ...

hol

álmaink

felhősétányán járunk,

hol földre ránt a józan megfontolás

egymást ringatva-rángatva

csupa közhelyes igazsággal birkózunk,

nem merjük bevallani,

hogy talán ezekben

is

van

valami.

Zelma,
hetek óta kerülsz,
csak néhány sort juttattál el hozzám,
ez a kiélt-szöveg...
már azt hittem, jól ment a sorod Vandánál.
Egyébként pedig, nem is olyan különös a történeted, azóta olvastam egy nőről egy másik blogban, aki időseket gondozott vidéken, és aztán elhatározta, inkább kamionos lesz és a férjével járja majd Európát.
Te vidéki óvónőből - megengedem, hogy néhány csavarral, de Budapesten egy vállalkozáshoz kerültél, ahol szintén óvodásokkal foglalkozol, és a lányoddal élsz... van valami bátorság a lépéseidben, de nem mondanám, hogy izgalmas a sztori.
Aztán történt valami.
Kása akcióba lépett. Nem is akcióba, hanem inkább valami kitartó ostromba kezdett, naponta felhívott, érdeklődött a napi élményeim és ...

Ő még nem tudja, mi az élet...

Én aztán tudom, mi az élet. Ilyen az élet.

Az élet nem fáklyásmenet.

Csalódás, árulás, szenvedés.

Élni kell az életet.

Addig élj, amíg lehet.

Addig is élni kell.

Kufircolni, dugni, szeretkezni, szerelmeskedni, amíg lehet.

Múlik az idő. Futnak az évek... rövid az élet.

vajon:

Mitől lesz

egy ember

kiélt?

Mit

jelent

neked

az

érintés?

Egy öreg fa kérge?
Egy párás üvegpalack?

A víz ölelése?

Zelma, ne haragudj, ha megjegyzem, mintha egy kicsit zsákutcába kerültél volna.

Nem a történettel, hanem az élethelyzetedben. Az egyik munkát odahagytad a másikért, a másikat a semmiért, a fiókban összegyűlt a sok oklevél, bizonyítvány, te pedig álmodozva ténferegsz...

Lehet, hogy igazad van a zsákról. Bár én akkor nem így éreztem. Ha zsák is volt esetleg, akkor jó nagy. Amiben kinyújtózhatok, mozoghatok, sétálgathatok. Nem voltam gúzsba kötve és nem sötétség vett körül. A hideg kavics ott gyomortájt, az azért mocorgott és figyelmet követelően növekedett is. Lia újra felvette azt a szokást, hogy naponta felhívott. Néha nagy lendülettel kezdte, mintha csak együtt fagyiznánk a nagykörúton, és fontos lenne, hogy két nyalintás ...

Felpattantam, puszi, és már a kerti úton mentem végig.
A  kaput nyitva hagytuk amikor jöttem.
Visszanéztem Mariannára, közben ő is kilépett a házból.

Mire gondoltál, amikor eljöttél Mariannától, Zelma?
Összeomlott egy terv, egy álom? Megijedtél?

Nem mondhatnám, hogy megijedtem. Volt bennem valami bizonytalanság, de ez nem szorongással járt együtt, hanem szabadságérzéssel.

És ez kárpótolt? Kárpótolt a biztos fizetésért, a gyerekekért, a napi sikerekért?

Nem szorultam kárpótlásra. Akkor még biztosan nem.
Átálltam egy másik ritmusra, lassabbra, többet gondolkodtam, és szinte naponta történt valami érdekes vagy valami reménytkeltő.
És álmaim is voltak. Nem olyan munka-álmaim, hanem igaziak, alvás közben. És ez már olyan régen nem ...