Feljöttünk a Tolbuchin körútra a különösképp föld alá rejtett villamosmegállóból, el a Nagycsarnok árkádjai alatt, aztán át a Kálvin téren, bekanyarodtunk a Ráday utcába, ami akkor még nem volt "a Ráday", de szerencsére még mindig megvannak az elején azok a furcsa, régies üzletportálok. Ahányszor arra járok, látom magam előtt, ahogy ott lépkedünk,  ahogy lépéseinkkel elfogy a mélyállomás hatvanas évekbeli varázsa, a Nagycsarnok előtt ácsorgó fura emberek, részegek és kofák bűvköre, egyre hétköznapibbá válik és egyre vésztjóslóbbá minden, és valahol a Bakács tér környékén be kell kanyarodni egy szűk kis utcába, fel az emeletre, benyitni a várószobába, ahol beletörődő tömeg várja a sorát. Máskor meg ...