Z.harmadszor fut neki, hogy megmagyarázza, mi jelent számára az érzés...
Hát erről szól az egész napló!

Nem, a napló eseményekről szól... néha idegenekről is.
Bennem érzéseket kelt, ha olvasom, de mi a helyzet a tieiddel? Amikor azt mondtad vagy fél éve, hogy állandóan a kezedben tartottad a telefont, hátha felhív Kása apuka, akkor egy eseményről beszéltél. Talán az olvasó el tudja képzelni, mit éreztél közben, de nem tudja biztosan.
Legfőképpen az hiányzik, hogy te magadnak megnevezd.

Úgyhogy nézzük csak az érzéseket.

Érzés. Az érzés és a gondolat nehezen választható szét Zelma fejében. Mintha bújócskázna magával, állandóan érteni akar mindent, állandóan reflektál önmagára, rendszerez, racionalizál, közben ...

Z. megszokta, hogy minden nap kap pár sort Valakitől... öröme nem volt maradéktalan, mert jobban szerette a személyességet mint a virtualitást, de megszokta a leveleket, és hiába nem akarta, már számított is rájuk.
Aztán jött egy fontos nap az életében, nem Nagyon Fontos, csak a mindennapi gyűrődések közül kiemelkedő, munka-ügyek, pályázati döntések... és elébement a levélnek. Megosztotta izgalmát, örömét... és nem jött semmilyen válasz.
Délig sem. Délután egy félsoros életjel, nem is a címére, hanem egy közösségi oldalra, valószínűleg telefonról, sebtében, kapkodva... . Aztán megint semmi.
Késő este átnézte a közösségi oldalakat, hogy vajon járt-e arra a Valaki.
Biztos volt benne, hogy nem, mert ha gépközelben lenne, a ...