Z. császármorzsát sütött a választásokra... Már ez is: hogy kerül a császár a demokrácia ünnepére?

Ráadásul hozzátette, hogy porcukrot csak a műlekvárhoz szórnak rá, az igazi megáll magában is.

Engem mindenben sokkal inkább vonz az ígéret, mint maga a beteljesülés. Ezért áprilisban nekem lassan vége a nyárnak. Legjobban a Zelma-naptól március végéig terjedő időt szeretem az évben... a késő - tavasz és  a nyár már léha, és csalódást keltő, mert soha nem olyan, amilyen lehetne még márciusban. Arról nem is beszélve, hogy augusztusban árnyat vet rá a közelgő sötétség és a tél. Egy kivétel van: a forró szeptember-október. Azokban van valami dacosan rendkívüli és mint ilyen, mámorító.

"Kétféle gondolkodás létezik: az egyik létrehozza a problémákat, a másik pedig megoldja őket..." írta nekem Zelma még az éjjel.
Mi ez?  - kérdeztem vissza a szokásos blognézés, kávé és horoszkópolvasás után.

 - Közhely. De azért hozzátenném, néha létre kell hozni a problémákat, hogy meg lehessen oldani őket, nem? Már úgy értem, elkent gomolyokat, homályos rossz érzéseket, keserű szájízeket meg kell formálni hozzá... és az is egy fontos szerep! 

Én pedig nem válaszoltam.

A nagymamámnak valaha óriási kamrája volt, kész gyönyörűségszámba ment oda beszabadulnom. Nem ám a lekvárok meg egyéb jó falatok miatt, az egy másik kamra volt, másutt, amit kulináris tündérpalotának láttam... A nagymama kamrájában festői rendszertelenségben volt mindenféle, például a nálam 10-15 évvel idősebb unokanővérem játékai és könyvei. Imádtam ott kotorászni, aztán a kincsekkel megrakodva kimenni a nagy diófa alá...

Többek között megvolt ott a Gulliver, mégpedig a Gulliver Lilliputban című történet. Szerettem elnézegetni a  címlapját.  Gulliver a tengerparton feküdt, körülötte és rajta mindenütt a hangyányi lilliputiak. Gulliver haját szálanként pányvázták mákszemnyi szögekkel a földhöz, és hasonlóan ...

Most, hogy Zelmának szabad ugyan ennie, gyakorlatilag bármit, de egyelőre a szétszedett és összevarrt állapotok miatt az evés nehézségekbe ütközik, állandóan azon gondolkodik, mit ehetne. Vagy legalább ihatna. És iszik-eszik is, ha eszébe jut valami. Legalább annyit, mint egy normál hétköznapon, ha nem többet... Nem így volt egy hónapja, amikor az állandó fájdalmak és az émelygés, legeslegfőképpen a mindezek miatti elkeseredés elvette az étvágyát. A hűtőben hiába várt a gondosan előkészített húsleves, nem kívánt mást, csak aludni. Valahol a fájdalmak és bántalmak mögött akkor is érezte az éhséget, de nem evett, pedig technikailag talán könnyebben ment volna mint most... .
Végül nem a saját húsleves, hanem a külön neki hozott ...

Ott az egymáshoz pattanó fémek hangja, és a csontot érő fém hangja, és a kisebb-nagyobb fúrók, vágók és csavarozók hangja és a nyitott szájú engedelmesség közben Zelma folyton arra gondolt, hogy egy tóban úszik, lassú mozdulatokkal, nyújtózkodva, lazán, az aranyló napsütésben, kék ég alatt. Szerencsére egészen friss élményekre támaszkodhatott, mert még az ősszel is kétszer vagy háromszor úszhattak, háromszor örülve, hogy hiába van vége a nyárnak, most az egyszer még utoljára lehetett ... De eszébe jutottak egy régi nyár kora reggeli úszásai is, egyedül, mert aki elvitte, nem kívánta a vizet, főleg nem éhgyomorra, és így egyesegyedül úszta át a tavacskát keresztbe vagy ötször, amíg a férfi kacsát költött ...

R. írt egy szórakoztató, könnyed kis írást arról, hogy milyen lenne 24 órát női testben töltenie... sajnos nem tudom idelinkelni, mert egy zártkörű blogban van a fikció... még csak a délelőttnél tart, máris csupa illatszer, müzli és tűsarok a történet. Ja, és ülve pisilés. Megírtam neki, hogy már épp elbizonytalanodtam női mivoltomban, mert nálam se fogyi, se szempillaspirál, de aztán megnyugodtam, mert rájöttem, ülve pisilek. R. nagyon okos, szereti a nőket(?), sokfélét sokféleképpen, de egyáltalán nem ért engem. Ha valami ilyesmire megjegyzést teszek, elmagyaráz és ellentételez. Elmagyarázza, hogy ez csak sztereotípia... és ellentételezi a sztereotípiákat. A francba, hogy okos férfiak sokszor sokkal megcsontosodottabban ...

Megnézem minden reggel.

Hétfőn nem olvasnak az olvasók.

Vasárnap, szombaton igen.

Dolgos hétköznapokon, sőt pénteken is.

Éjjel-nappal. Kora reggel.

Nemrég volt egy notórius déli olvasóm.

Egy időben pedig egy hajnali.

Az éjféli blognézőknek se szeri se száma.

Csak a hétfő akadozik.

Gyakran rajtam kívül fel sem üti senki hétfőnként.

Hétfőn teli vannak tennivalóval, reménnyel, lendülettel.

Saját magukkal.

Notórius újrakezdők.