R. írt egy szórakoztató, könnyed kis írást arról, hogy milyen lenne 24 órát női testben töltenie... sajnos nem tudom idelinkelni, mert egy zártkörű blogban van a fikció... még csak a délelőttnél tart, máris csupa illatszer, müzli és tűsarok a történet. Ja, és ülve pisilés. Megírtam neki, hogy már épp elbizonytalanodtam női mivoltomban, mert nálam se fogyi, se szempillaspirál, de aztán megnyugodtam, mert rájöttem, ülve pisilek. R. nagyon okos, szereti a nőket(?), sokfélét sokféleképpen, de egyáltalán nem ért engem. Ha valami ilyesmire megjegyzést teszek, elmagyaráz és ellentételez. Elmagyarázza, hogy ez csak sztereotípia... és ellentételezi a sztereotípiákat. A francba, hogy okos férfiak sokszor sokkal megcsontosodottabban viszonyulnak hozzám, mint a ... Na kik is?

Szeretném megmagyarázni R-nek, hogy mi a női lényeg. Női lényeg a TB kártya... amikor felhívtak otthonról egy értekezlet előtt, amit én tartottam a faburkolatú teremben, a kezdés előtt 1 perccel, hogy pontosan hol található a gyerek TB kártyája... vagy a Rómeó és Júlia, háromnegyednyolckor, villamosról navigálva, miközben szatyrok himbálóznak a kapaszkodó karomon és a telefonálón egyaránt... s női lényeg a sértett elégedettség is, amivel elfogadom egy tizenéves lány átadott helyét ebben a helyzetben...

Mert a női lényeg a mozdulat, az agy (és a lélek?) cikázása főnök, munkaerő, anya és nőci között, villanásnyi időkre játszva ezekkel a szerepekkel, csöppenni-puffanni és libbenni egyikből a másikba.

Én most mindenesetre tepertőt fogok vacsorázni, erős paprikával... virágos blúzban, vagy a pólóforma csini hálóingben.