Hazament, mégiscsak hazament az ünnepre. Azon vette észre magát, hogy a vidéki házukat, ahol sok évet élt és ahol Liát is felnevelte, Gábor lakásaként nevezi magában. Olyan is volt... az ünnep. Gábor is zavart volt, hegynyi szaloncukorral, töves óriásfával várta, mintha valami szerepet játszana, amihez kellő díszletekről is gondoskodni kell. Mindenben túlzott, jó és rosszkedvében is. Lia valami gondban volt, nem akart róla beszélni, közéjük ült a kellemetlen titok. Zelma tett-vett, főzött, készített, megvolt a menet, és közben tudta, nem mondhatja ki, ami a fejében van, mert akkor ő lesz az ünneprontó. Gábor és Lia néha meglepően összezárt... úgy látszik mégis tú érzékeny lennék... vagy...

Aztán a Ne nevess korán! megtette a ...

Van benne valami mindent befátyolozó kiábrándultság...  és valami derűs jó érzés is .... csakhogy ki tudja ezt megállapítani, hol tart éppen... ez még mindig a héja, vagy már a bele?

Zelma nem használta a "bánat" szót, szomorúság... ez volt az ő szava. Utánanézett azonban egy cikkben, ahol alapérzésekről volt szó, köztük a bánatról, hát nem maradhat ki a katalógusból, ha alap.
.... bánatkővel van kirakva... , hogy én járjak sírva rajta.

Nagyon ritkán volt bánatos. Bosszús, csalódott, felháborodott, szégyenkező, még frusztrált is néha, de bánatos? Legutoljára... legutoljára amikor egy nagyon-nagyon kedves rokona haldoklott, akkor érzett igazi, mély bánatot. De nem tudta, hogy hogyan érezze... mert tennivalók is voltak, még utoljára látni őt, szombat reggel jött a telefon, hogy valószínűleg... . Átgondolni, hogy elvigye-e Liát vagy sem, ha elviszi magával, akkor öltözni gyorsan, és hogyan legyen azután, ha ...