Lia nagyon elfoglalt mostanában, nincs ideje arra, hogy Zelmának társaságot szolgáltasson. Persze nem is az a dolga... ezt Zelma sokszor elmondja magának.

Folytatta a színjátszást, már nem csak kertészfiúkat alakít. Holnap valami nagy napja lesz, a szerző előtt játszik egy darabban, nem izgul, de készül rá testben-lélekben. És persze az alkalomhoz illő ruhával.
Zelmát kérte, hogy vasalja ki neki... na hiszen. De Zelma nem csak Zelma, hanem anya is, és az anyák dolga, hogy vasaljanak fellépés, szalagavató, érettségi előtt, ... hogy aztán majd a esküvő előtti este feltegyék koronát ilyetén tevékenységükre, és egyúttal befejezzék örökre. .
Mert nem is csak a sima szövet a fontos, hanem a sok sóhaj vagy imádság, amit belevasal ...

Zelma nem találja a helyét az új munkahelyén, ami nem csoda, mert az áthelyezése óta a harmadik koncepció, állandóan változó munkakör, betegség, gyógyulás, nekilendülés és fékezés. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a főnök közölte, egyelőre mindenkinek mindent kell csinálnia, mert kevesen vannak. De valójában szó sincs rlóa, hogy mindent csinálna, éppen ellenkezőleg, mindenben fékezik... A "munkára" annyiban hasonlít ez a tevékenység, hogy időt tölt ott, és ezért pénzt fizetnek a számára.

Ma reggel ezt  a mailt küldte:

"Azt tanácsolta valaki, - egy jóakaróm - hogy a napi túlélés érdekében legyen "dac, elv, személyiség háttérbe szorítva".

Én meg csak ellenkeztem, ellenkeztem dacosan, és még ma reggel is azon ...