Lehet egy társkereső rendszer
olcsó vagy drága,
frivol vagy komolykodó,
lehet trendi vagy konzervatív
lehet szegényes,
vagy kínálhatja
a legagyafúrtabb lehetőségeket
az ismerkedésre...
... a titok bennünk van...
Egyesek annyira magányosak,
hogy még a napi betevő veszekedéseiket is
a társkeresőn próbálják
megszerezni...
... a titok bennünk van...
Egyre több olyan társkereső találkozik egymással, akik már többedszerre próbálkoznak különféle emberekkel ebben a "műfajban" és így egyre nehezebb leküzdeniük a sponateitás hiányát.
Mert mi történik? Az átlag-társkeresők vagy hosszas elő-levelezésben többször is áttörnek intimitási korlátokat, amit nem tennének mondjuk a kollégájukkal, aztán találkoznak egy "idegennel", vagy gyorsan találkoznak személyesen, de akkor meg a "randi fíling" és a vadigennel való lépésenkénti ismerkedés között billegnek, gyakran nem is tudva, mit kezdjenek magukkal és egymással.
Mindkettő - éppen a már említett spontaneitás hiánya miatt - magában rejti a felfokozott elvárások miatti csalódás lehetőségét.
Ezért nyitottak a társkereső ...
A férfi, ha ismerkedik, gondban van. Mármint az internetes társkeresőn, ahol szakmányban szólít meg nőket. Vajha tudná, ki az, akivel végül találkozni is fog, ki az akivel érdemes is, és ki az, aki a Nagy Szerelemmé nemesülhet az idők során. Most még nem tud semmit... apró fényképeket nézeget, kilókat, centiket súlyoz, végeláthatatlan lelki feltárulkozások és frappáns másfél sorok közt szédeleg, ötödszörre olvassa ugyanazt a Coelho-idézetet és éppen huszonötödszörre, hogy "szeretem a természetet, a filmeket, színházat, a jó könyveket".
A férfi azonban azért férfi, hogy elébe menjen az ilyenfajta kihívásoknak, hogy ne szeppenjen meg se Coelhotól, se Csernus dokitól, ha tetszetős a kép, vágjon bele bátran, sem csúnya sem ...
A férfi felfedezi a naplót, hosszan olvassa, tetszik neki. Köszön és küld bemutatkozásul valami általános nyaralási tömegfotót, tőlem is képet kér, én pedig - hiú szerző - küldök egyet.
Nem tagadom, az olvasók a gyengéim.
A képküldés után jön az értesítés - felvett a kedvencei közé. Aztán csend. Később írok neki, kérek én is egy jobb képet, mégis, tudjam, kinek köszönhetem e markáns "irodalmi érdeklődést", és jön egy tömör válasz:
Ronda vagy.
Azon töprengek, kikhez képest lehetek a kedvence?