Ha kertek mellett vagy nagyobb parkban visz az utad, és a lábad elé nézel, a hófoltok között-alatt derékbatört virágokat látsz, bánatosan lehajtott fejű krókuszt, fagyba dermedt tulipánleveleket, fulladó és sárguló idei füvet, a nagy nedvességben különösen ható, pompájában elszáradt aranyesőt.

Olyanok, mint a társkeresők... virágzanak és szikkadnak, hidegségbe burkolóznak egyszerre.

Csak az ibolya érzi magát otthonosan hóban - napban egyaránt, csak hát ő meg olyan... olyan... szerény.

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...

hogy ő a minap élőben ismerkedett.

Kérdeztem, hogy érti ezt?

Úgy értette, hogy valakivel, akit nem a társkeresőn ismert meg, hanem látásból ismerte...  összetalálkoztak és meghívta kávézni. És, hogy nagyon jó érzés volt.

Kávézni hívni egy ismeretlen ismerőst... ez olyan lesz lassan, mint a tűzrakás meg a petróleumlámpa.

Hogy még értjük a módját, de már igazán nincs szükségünk rájuk.

Ha éppen alkalmazzuk is őket, már csak a hangulat és a romantika kedvéért...

A hajnali férfi olyan, mint a beton repedésében kinyíló virág. Csupa üde meglepetés.

Néma csókot találsz reggel, kedves levélkét, pikáns kérdést,vágyakozó sóhajt.

Ébredéskor gyorsan válaszolnál... de hiába, a hajnali férfi ritkán marad reggelig.

Ha mégis, annak oka van.

Az éjszakai férfi ritka, mint a fehér holló, ráadásul sokkal halkabb annál. Az éjszakai férfi lépése nesztelen, lábujjhegyen jár, titokban. Nem szól, nem küld jeleket, nyomát csak az elektronika ördöge őrzi. Beleolvasott a naplódba, tanulmányozta a lapodat, képeidre is vetett egy pillantást. Elálmodozott vagy hosszan mérlegelt. Még azt sem tudhatod, mi jár a fejében, van-e szándéka veled, amíg a kilóidat, szemed színét tanulmányozza. Nem tudni, hogy céllal, hozzád jött-e vajon, vagy esetleg egy hatalmas körséta útvonalába estél bele. Az éjszakai férfi nem hagy üzenetet, nézelődik, gondolkodik... és ez így megy napra-nap vagyis éjre-éj.

Aztán majd rávirrad egyszer.

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Az esti férfi maga a gyönyörűség.

Nyilván rászánta az estét az ismerkedésre, mert köszön, csókot dob, képet kér, kérdez. Humoros, kedves, szellemes.Ha kell vigasztaló, ha lehet rámenős.

Bűvészként varázsol elő hol nyaralási fotót, hol cicát, hol orchideát, hol gyereket, bájos unokát, pikáns karikatúrát vagy éppen miegyebet a cilinderéből. Türelmes és résen van, válaszol, és mindig kész egy bókkal továbbgördíteni az elakadt párbeszédet. És ez így természetes. Annyira természetes, hogy átsuhan a fejedben a gyanú, az esti férfi megszokta ezt az életmódot, rutinosan udvarol, jól kiismeri magát váratlan helyzetekben is, és csak akkor hökken meg, ha valaki belegyezik a hőn áhított randiba... erre a helyzetre nincs ...

  A délutáni férfiak rejtélyesek.

Látod, hogy ott vannak, de nincsenek.

Nézegetnek, nézegetnek ugyan, de nem  kérnek képet, nem értékelnek, nem szavaznak, valószínűleg csak a csodára kapják fel a fejüket. Érdeklődésük lagymatag, párbeszédet nagyon nehéz kialakítani velük, bár képesek arra, hogy univerzálisan értelmezhető mondatokat produkáljanak és közben, élethelyzettől függően írnak, olvasnak, számolnak, kereskednek, tárgyalnak, sört csapolnak, biztonságot őriznek. Onnan lehet ezt észrevenni, hogy délután szinte sosem kérdeznek semmit, céljuk mindössze a kapcsolattartás látszatának megőrzése.

Pozitívan közelítve, a délutáni férfi kihívás, misztikus rejtély, maga a titokzatosság… a délutáni férfi ...