Vajon találkoztok ott néha, az égi kávéházban? Leültök egy-egy kávéra? Cigaretta van-e ott? Lenéztek ide, az unokátokra, a lányotokra... vagy por és hamu vagytok már, érzéketlen-tudatlan?
De ha mégsem.
Ha lenézhettek néha, akkor talán...  olvashattok is? Itt ezeket a sorokat is akár?
Trento. Emlékeztek erre a szóra? Igen, Észak-olasz kisváros, gyerek-úszóversenyek voltak akkoriban, ez a szó maga volt az álom... Ki sem mondtam, sem írva nem láttam azóta.

Most már bevallom, de tudjátok is, én valójában soha nem álmodtam Trentóról, még Tatától is vakbélgyulladást kaptam, akkor is együtt kávéztatok, sőt, vacsoráztatok is, a Gundelben, ott vártátok ki a verdiktet, másnap műtét...  Gundelben, miközben én  ott a csupa-idegenség kórházban, magamra hagyva.

Szeleczky. Őt fizettétek meg, a főorvost, ha már lúd, legyen kövér.

Logikusan szerettetek ügyeket intézni, célkitűzés, a kompetens személy megtalálása, pénz.

Trentóhoz nem voltam elég jó, de hogy is lettem volna, amikor ti lefizettétek az edzőt is, hogy ne hajtsa ki belőlem a szuszt, aztán mégis olyan fakó lett a szátokban a fényes szó.

 Trentó.

Ma hallottam a hírt, hogy májusban oda is megyek. Időközben eltelt majd 50 év, voltam Londonban, Párizsban, Genfben ENSZ-ülésen, Spanyolországban egy másikon előadást is tartottam, Tárgyaltam Brüsszelben, Berlinben.Nem sorolok fel több városnevet, amikről akkoriban álmodni sem mertünk volna... de bejártam őket, tudjátok.
Tényleg, Ti röpködtök ott fent? Vagy folyton Budapest felett állomásoztok?
Vagy ... por és hamu vagytok?

Mindenesetre ez úton tudatom veletek, oda készülök, Trentóba, és tudjátok miért? Egy pszichiátriát megnézni, hát nevetség az élet, de komolyan...