Lehet-e könnyed szökkenéssel átlépni megszokásokon? Meddig szokás, honnét szenvedély, meddig stílus, mi a modor és mi a jellem? Önirónia helyett lehet-e valami komolyabb, mordabb feldolgozás? Egyáltalán, meddig, hogyan, miért, mennyire képes változni az ember?

Ha nem lenne internet, én feltaláltam volna. No nem technikailag, használatilag. Nem tudom, hogyan, de lenne. Mint más nő a púderdoboz fedelébe, sminktükörbe, úgy nézek a felnyitott képernyőbe. Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb... á, nem szép szeretnék lenni, hanem tudni, hogy milyen? Milyen vagyok? Milyen és miért?
(Grimmék beszélő tükre maga az élő, interaktív net, hát nem? )

Ha feltaláltam volna az internetet, rögtön következőleg a blogolást is. Tükröm, tükröm...? Leírva érti meg az ember saját magát, legalább részben, mert a teljesség ugye, elérhetetlen. De leírva minden történet állóképpé válik egy pillanatra, a stílustól függően akár alaprajzzá, röntgenfélvétellé. Rá lehet tekinteni, ...

Tüdőgyulladás ide vagy oda, ma mégis lépésekre szántam el magam. Először is, nagyon bátran megmostam a hajam... szép nem lett, de fényes, rendes, hullámosra fésült. Az ember sokszor az elfeküdt kóctól beteg. A nagy hajmosás közben megéheztem, még ott a kádban megképlett a szemem előtt a hűtő, a kamra... krumplileves. Tejfölös, babérleveles, jó sós...van egy darabka kolbász is, belefőzöm, szeletben. ...És legalább a nadrágok, azokat  nem nagy meló teregetni, mégis beljebb vagyunk 4 tiszta nadrággal.

Mostam, főztem..., lassan, beosztással mozogva, nagyon jól sikerült. Két tányér közt pihentem, ledőltem egy kicsit. Mire a másodikat is megettem, további merész terv született. Lemegyek újságért. 100 méter, idetűz a nap, ...