Tüdőgyulladás ide vagy oda, ma mégis lépésekre szántam el magam. Először is, nagyon bátran megmostam a hajam... szép nem lett, de fényes, rendes, hullámosra fésült. Az ember sokszor az elfeküdt kóctól beteg. A nagy hajmosás közben megéheztem, még ott a kádban megképlett a szemem előtt a hűtő, a kamra... krumplileves. Tejfölös, babérleveles, jó sós...van egy darabka kolbász is, belefőzöm, szeletben. ...És legalább a nadrágok, azokat  nem nagy meló teregetni, mégis beljebb vagyunk 4 tiszta nadrággal.

Mostam, főztem..., lassan, beosztással mozogva, nagyon jól sikerült. Két tányér közt pihentem, ledőltem egy kicsit. Mire a másodikat is megettem, további merész terv született. Lemegyek újságért. 100 méter, idetűz a nap, mehetek bármilyen lassan.

Az üres telek előtt megálltam. Továbbléptem, visszaléptem, csak álltam. Fogva tartott a látvány. Egy miszlikre korhadt fatörzsdarabon,  ami egy ódon, roskadó-málló kőkerítésbe van beékelődve,  - nem tudni, ki kit győzött le annak idején - , szóval ezen a fa-és kőtörmelékkupacon kihajtott egy ág. Csupa rügy... Győzelem. Nemhogy újságot, de még egy kis doboz kólát is veszek... még örüljenek, hogy nem sört.