Z. és a képek
Amikor Lia kicsi volt, Z. éppen egy átmeneti korszakban találta magát. Mert már volt automata fényképezőgép, amivel "mindenki" tudott jó képet készíteni, hát még az anyák, de még filmtekercset tettek a gépbe és el kellett vinni valahova előhívatni, papírképet készíttetni.
A fotósok kicsit árván maradtak, egyre kevesebben kértek műtermi képeket, esküvőkön kellett kaszálniuk, és nagy tételben csinálták az amatőr felvételek előhívását, kidolgozását. Z. szerencsés volt, épp a sarkon volt a kerület neves fotósának műterme, és mint az első gyerekekről általában, bőszen készítette a felvételeket. Kicsit figyelni kellett rá, hogy ne hó végén legyen kész a film, mert az előívás nem volt olcsó, de hihetetlen izgalmas volt visszanézni, hogy mi lett a gondosan vagy hirtelen felindulásból készített felvételeiből.
Aztán megtudta, hogy egy utcával feljebb, párszáz métert továbblépve van egy másik hely, a játszótéren hírelték az Anyák, hogy ott sokkal olcsóbb minden, előhívás, papírkép, nagyszerű. Így Zelma is átpártolt oda. Lényegében egy felvevőhely volt, valahova elvitték a filmet és - azt hallotta - automata hívja elő. Szinte potom pénzért a híres sarki fotóshoz képes.
Na igen.
Aztán kiderült, hogy első körben elkeverték, állítólag el is vesztették, majd némi várakozás után mégis előtalálták a legújabb sorozatot. Mohó örömmel kapott a csomag után Zelma, aztán egyre csalódottabban tallózott a képek között. Az előző helyen ugyanis csak a technikailag jó felvételeket dolgozták ki, és még abból is vissza lehetett adni 36-os tekercsenként 3-4 darabot, hogy nem tetszett, mert Lia épp csak a kép sarkában látszik, premier plánban azonban egy összegyűrt papírszalvéta látható, vagy efféle. Ha egy egész filmet problémásnak találtak, telefonáltak Zelmának, nézze meg, haladjanak-e tovább.
Az automata azonban mindent előhívott, ontotta a képeket, azokat is ki kellett fizetni, amelyek nyilvánvalóan tévesek voltak, véletlen kattintás áldozatai, mondjuk az üres szobasarokról. (Csak Murphy tudja,miért sikerülnek mindig olyan pompásan az efféle vakon készült felvételek, míg a sokáig állítgatott, pótolhatatlan hangulatú emlékképek oly gyakran ellenfényesek, belelóg egy mutatóujj vagy egyéb fatális hiba esik meg velük.)
Z. mindenesetre két próba után megunta a küzdelmet, a késésért nem adtak kárpótlást, a hibás képeken csak a vállukat vonogatták, hiányzott pár jóízű mondat Lia fejlődéséről, szóval nem volt lélek az egészben. Visszament hát a szőke kontyos műtermeshez, és a megtérők bocsánatkérő öniróniájával, nevetve elmesélte, hogy járt a konkurenciánál. Az ötvenes, imponálóan teltkarcsú nő figyelmesen végighallgatta. - Na látja, ezért nem bánom, ha néha megcsalnak.
És belepirult.