Amikor Lia kicsi volt, Z. éppen egy átmeneti korszakban találta magát. Mert már volt automata fényképezőgép, amivel "mindenki" tudott jó képet készíteni, hát még az anyák, de még filmtekercset tettek a gépbe és el kellett vinni valahova előhívatni, papírképet készíttetni.

A fotósok kicsit árván maradtak, egyre kevesebben kértek műtermi képeket, esküvőkön kellett kaszálniuk, és nagy tételben csinálták az amatőr felvételek előhívását, kidolgozását. Z. szerencsés volt, épp a sarkon volt a kerület neves fotósának műterme, és mint az első gyerekekről általában, bőszen készítette a felvételeket. Kicsit figyelni kellett rá, hogy ne hó végén legyen kész a film, mert az előívás nem volt olcsó, de hihetetlen izgalmas volt visszanézni, hogy mi lett a gondosan vagy hirtelen felindulásból készített felvételeiből.

Aztán megtudta, hogy egy utcával feljebb, párszáz métert továbblépve van egy másik hely, a játszótéren hírelték az Anyák, hogy ott sokkal olcsóbb minden, előhívás, papírkép, nagyszerű. Így Zelma is átpártolt oda. Lényegében egy felvevőhely volt, valahova elvitték a filmet és  - azt hallotta - automata hívja elő. Szinte potom pénzért a híres sarki fotóshoz képes.

Na igen.

Aztán kiderült, hogy első körben elkeverték, állítólag el is vesztették, majd némi várakozás után mégis előtalálták a legújabb sorozatot. Mohó örömmel kapott a csomag után Zelma, aztán egyre csalódottabban tallózott a képek között. Az előző helyen ugyanis csak a technikailag jó felvételeket dolgozták  ki, és még abból is vissza lehetett adni 36-os tekercsenként 3-4 darabot, hogy nem tetszett, mert Lia épp csak a kép sarkában látszik, premier plánban azonban egy összegyűrt papírszalvéta látható, vagy efféle. Ha egy egész filmet problémásnak találtak, telefonáltak Zelmának, nézze meg, haladjanak-e tovább.

Az automata azonban mindent előhívott, ontotta a képeket, azokat is ki kellett fizetni, amelyek nyilvánvalóan tévesek voltak, véletlen kattintás áldozatai, mondjuk az üres szobasarokról. (Csak Murphy tudja,miért sikerülnek mindig olyan pompásan az efféle vakon készült felvételek, míg a sokáig állítgatott, pótolhatatlan hangulatú emlékképek oly gyakran ellenfényesek, belelóg egy mutatóujj vagy egyéb fatális hiba esik meg velük.)

Z. mindenesetre két próba után megunta a küzdelmet, a késésért nem adtak kárpótlást, a hibás képeken csak a  vállukat vonogatták, hiányzott pár jóízű mondat Lia fejlődéséről, szóval nem volt lélek az egészben.  Visszament hát a szőke kontyos műtermeshez, és a megtérők bocsánatkérő öniróniájával, nevetve elmesélte, hogy járt a konkurenciánál. Az ötvenes, imponálóan teltkarcsú nő figyelmesen végighallgatta.  - Na látja, ezért nem bánom, ha néha megcsalnak.

És belepirult.