Miközben két éve írok nőknek, arra ébredtem idén december végén, hogy nekem tényleg férfiak olvassák a legtöbb írásomat. Nem csak Zelmáról, vagy a legkevésbé őróla, hanem egyáltalán, a középkorú férfiak-nők közti kapcsolatok lehetőségeiről és lehetetlenségeiről, keménységről és gyengeségről, poligámiáról és monogámiáról, nehéz döntésekről és örök dilemmákról. Ezek az írások nem mindig jutnak el ide a Síkospályára, néha megálltak olyan helyeken, ahol kevésbé személyes a "felület", de nagyobb a reklám... És olvassák, és írnak, visszajeleznek, sokan olyanok is, akik azt mondják magukról, hogy a számok emberei, nemigen gondolkodtak eddig ezeken a kérdéseken, de most határozottan érzik, hiányzik valami. Úgy ...

"A jövőkép hiányzik, éppen mondtam valakinek, hogy nekem szükségem van horgonyokra, amikkel a jövőbe rögzítem magam... és most hiányzik. A Plázát nem szervezték át se így, se úgy, tengődtünk egész évben, nem tudva, mire készüljünk. Eleinte nekiduráltam magam, izgalomnak, készülődésnek, racionális tervezésnek, de elegem lett belőle. Persze most megint azzal búcsúztatták az évet, hogy az új jogi szabályozás miatt elkerülhetetlen a váltás. De ki tudja, milyen, merre... a gyerekmegőrzőnek simán betesz a vasárnapi zárvatartás. Hacsak nem váltunk új szolgáltatásokra. Hacsak.

Kása hallgat, valamit meglebegtetett, hogy nem akar a dolgok elébe vágni, majd megtudom idejében, de azóta semmit nem szólt, nem írt.

Egyelőre távoli ...