Zelma költői hangulatának vége... egy tömör sms-t küldött ma reggel, miszerint "P. azt írja, hiányzom neki és gondol rám, egyébként a Bahamákon lesz az ünnepekben".

Húha - írom vissza Zelmának vidámkodóan - ez eztán az életminőség, Zelma. Van, aki Vásárosnaményben hiányzik, vagy Tunyogmatolcson... sőt, olyan is, aki sehol sem.

Egyébként a vicc csak félig vicc, mert Z. egyik legjobb barátja tudtommal éppen Kahawában:) karácsonyol, és már előre tudható, hogy februárban Dubaiból, a Fülöp-szigetekről vagy épp Thailföldről fog Z. hiányozni. Ez a nagy nemzetköziség mégiscsak érdekes vagy gazdag barátokat és lappangó titkokat feltételez.

Reméljük, januárban nem hiányzik majd sehonnan, elvégre akkor lesz a nevenapja:).

L., a barátnőm soha nem olvassa a Síkospályát. Pedig a születéséről sokat beszélgettünk annak idején, az első kép is az ő felvétele, egy különleges kirándulás emléke.

Késő tavasszal, nyár elején aztán megígérte, hogy beleolvas. Sokadszorra, de most komolyan. Vártam - vártam a reakciójára, de semmi nem érkezett.

Aztán vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem. Milyen?

Nem olvasom, bele se néztem - vallotta be szégyenkezve.

Nem értette a megkönnyebbült sóhajom.

De nekem az, hogy nem olvassa, sokkal jobbnak tűnt, mintha olvasná, és nem szólna róla semmit.

... vagy hát... ?