B. megkérdezte...
"Azt kérdezi B., hogy félek-e. Drága B!... Szeretne velem érzeni, drukkolni nekem, ha kell... Olyan nehéz megmagyarázni, hogy én mindenekelőtt magamtól félek. Hogy meggondolatlanul cselekszem, hogy olyat mondok, amit nem lenne szabad. Hogy realitásérzékem és az igazságérzetem közül az utóbbi kerekedik felül. De persze félek attól is, hogy az előbbi győz... Nem tudom, melyiktől jobban... Mit gondolsz, ezt megértené B.? Tudna velem így is együttérezni, drukkolni nekem, ha ezt elmondanám neki?"
Ezt írta nekem Zelma az előbb. Egy ideig néztem a levegőbe, hogy ez már megint micsoda, aztán rájöttem. A vasárnapi nyitvatartás illetve zárvatartás igencsak felforgatja a plázák népét mindenütt. Zelmáéknál még el sem ült az előző ...
A konstruktív cselekvés és ki-be szemlélődő álmok közt félúton az Igazi Alvás közben már egy hete küzdök valakivel. Fáradtan ébredek, nem kimerülten, de felkavarodottan... Zaccos reggeleimen eltöprengek, hogy vajon kivel vitatkozom és küzdök éjszakánként, aztán fürdés, fogmosás, öltözés, a vasalást elbliccelem, ha lehet... de dinamikusan összerakom aznapi alkatrészeimet, troli, busz, villamos és még egy villamos... dinamikus haladás közben nem nézem meg az órámat, nincs is karórám két hónapja, majd valami szépet veszek egyszer, addig nem fontos.... Ki kéne venni a zsebemből a telefont, de minek, attól úgysem lesz se több, se kevesebb az idő, ha nézegetem közben. Ezt is elmondom magamnak minden reggel... azért néha megnézem mégis, ...