Zelma az ünnepekre hazautazott, na nem mind a három napra, de másfélre. Ez a Pünkösd valahogy nem kapcsolódott össze hagyományokkal, se tojást hímezni, se fenyőfát díszíteni, halazni, mákozni nem kellett, hát ráért. Gábor olyan volt, mint egy közlekedési lámpa, hol zöldre, hol pirosra váltott, de leginkább sárga volt.
Barátságosan üdvözölte, tárgyszerűen megbeszélték folyó ügyeiket, mármint a hivatalosakat, szomorúan jutott néha az eszébe, hogy Zelma már semmilyen értelemben nem az övé... ilyenkor agresszívre váltott.Gábor olyan fájdalmasan tudott agresszívvé válni, olyan lett ilyenkor, mint aki az életéért harcol, azt is utolsó erejével... Nem volt kellemes másfél nap, de elviselhető.
Ha már kitört a nyár, Zelma ...
Mintha ez a világítótorony egy úszótesten állna!? Legalábbis nincs bebetonozva... Zelma legalábbis így látja. Tegnap azt mondta neki valaki, hogy a dolgokat úgy látjuk és halljuk, ahogy látni vagy hallani szeretnénk... Zelma értette ezt, napestig tudná sorolni a jelentéktelen és a sorsdöntő példákat is, de mégis, ez a torony mozdíthatónak tűnik.Vagy mégsem az?
Zelma újabban strandra jár.
"Reggelenként úszom egyet, aztán napozok vagy 10 percet, addig figyelem a strandvilágot. A nők a mi strandunkon főleg sok gyereket viselnek magukon: háton és nyakban, kosárban, lábukba kapaszkodva... csak az egészen fiatalok és a korombeliek nem. Az egészen fiataloknál valami újfajta(?) bikini dívik, sötét alsó, ami gyakorlatilag szabadon hagyja a popót, és neonszínű felső, ami viszont szivacsos, hatalmas vasbetéttel, a végvárakon nem menne át rajtuk a golyó.
Bezzeg a korombeliek. Falatka melltartókban, annak is leeresztik a pántját, tele a strand lefittyedő melltartókkal, amit állandóan igazgatnak, dekoltázst kenegetnek, egy percet nem pihenhetnek a lázas kitárulkozó-betakarózó tevékenység közben. ...