Zelma újabban strandra jár.

"Reggelenként úszom egyet, aztán napozok vagy 10 percet, addig figyelem a strandvilágot. A nők a mi strandunkon főleg sok gyereket viselnek magukon: háton és nyakban,  kosárban, lábukba kapaszkodva... csak az egészen fiatalok és a korombeliek nem. Az egészen fiataloknál valami újfajta(?) bikini dívik, sötét alsó, ami gyakorlatilag szabadon hagyja a popót, és neonszínű felső, ami viszont szivacsos, hatalmas vasbetéttel, a végvárakon nem menne át rajtuk a golyó.

Bezzeg a korombeliek. Falatka melltartókban, annak is leeresztik a pántját, tele a strand lefittyedő melltartókkal, amit állandóan igazgatnak, dekoltázst kenegetnek, egy percet nem pihenhetnek a lázas kitárulkozó-betakarózó tevékenység közben. Újságba, keresztrejtvénybe csak férfiak felejtkeznek, főleg úgy ötven felett, ők ráérnek ilyen léhaságokra. A fiatalabbak dinamógatyában bombákat ugranak az úszómedencébe vagy nejlon szabadidő-gatyóban szaladnak azok után a kisgyermekek után, akik bátran elhagyták anyjuk menedékét.

Én magam úszódresszben rovom a hosszakat. Szolidan a nudizmus híve lennék, de arra nincs markáns igény, tehát olyan strand 100 kilométeres körzetben nincs.

Az emberek szemérmesek, és különben is, ki venné meg akkor évről-évre azt a sok rafináltan kivágott fürdőruhát."

Zelma azt is hozzátette, egy ismerőse elkezdte magyarázni neki, hogy azok a falat bikinik, rafinált szabásvonalak a vágykeltést szolgálják...

- Hát kinek néz ez engem? - emelkedett fel a hangszíne.

- Hát? Kinek néznek, Zelma? - ezt kérdeztem én is.