Zelma vasárnap reggeli e-mailjére bukkantam, képet is mellékelt. Nem tudom hogy juthatott eszébe annyi kihagyás után írni nekem. Ilyen boldog, vagy ilyen magányos?

"Rengeteget gondolok Kására. Talán egészségtelenül is sokat. Azzal, hogy a lakást kölcsönadta, régi kompromisszumos módosítgatása helyett becsalogatott az új élet valóságába. Munkát is segített találnom, nem rajta múlt, hogy végül ez egy kissé kifacsarodott. Aztán gondolok még egy-két emberre, férfiakra, nőkre, akiknek hálás lehetek, mert jókor löktek egyet az életemen. Vajon mások is így vannak ezzel? Mindenkinek vannak "kulcsemberei" az életében?

Visszatérve K-ra, dédelgetem magamban az érzést, a melegséget, a diadalt, ahogy a segítségükkel új minőségre ...

Miközben Zelma nénisedik, én időutazást tettem Budapest belvárosában. Régmúlt és futurisztikusan hihetetlen jelenségek közt cikáztam. Mert egyrészt ugye ott laktam születésemtől 40 évig, így mindig a múltba lépek, másrészt azonban...

A banképület az apám hajdani munkahelye volt, ma székház, s mit sem sejt arról, hogy egykor Kohó és Gépipari Minisztériumnak hívták. Kohó... micsoda ósdi szó, fazolahenrikes és kommunistás egyszerre. De belül légkondi van, ma éppen melegebb, mint a kinti idő, hellyel és vízzel kínálnak, másfél órát foglalkoznak az ügyemmel, (döbbenetemre meg is kíván annyit), a vécére viszont csak csipogós kártyával mehetek ki, a személyimet kell letétbe adni. Lehet jogosítvány vagy útlevél is, ...

Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet ...