Zelma még soha nem hívott éjféltájban... de ma megszólalt a telefonom,  még éppen villanyoltás előtt.

Elmeséltem neki, hogy elértük a tízezer lapletöltést, hogy tegnap csúcsot javítottunk a valaha volt legerősebb napban is. Valaki vagy valakik 208 oldalt olvastak egyetlen napon.

Ezek nagyon jó hírek, szólalt meg nagysokára. Nem hiába írtuk akkor.

Ezen az "írtuk"-on elmosolyodtam, de lenyeltem a megjegyzést, hogy én írtam... nem illett volna az ünnephez.

Pedig... pedig kicsit zagyva lett az utóbbi évben, nem? És mégis olvassák? Azt hittem, egyre több örömről meg elégedettségről tudok majd beszámolni, de vannak benne... visszaesések.

Ezt, hogy "visszaesések" olyan halkan és befelé mondta Zelma, hogy minden áron valami ...

Vajon átférek-e azon a lyukon?

Nem mintha nem lenne szép maga a látvány is, csak...

Miután világéletemben mindent meg akartam érteni, vagy legalább megmagyarázni, vagy jobb híján megtervezni, de legeslegalább a kifutását előre látni,

időszerű,

hogy érthetetlen, irracionális, előre láthatatlan és beláthatatlan dolgok történjenek velem.

Mert megérdemlem:).