Nem tudom, mi történhetett, ami miatt késett a vonat. Azt sem tudom, miért vesztegelt utána az állomáson, ha késett...
Hat-nyolc éves lehettem, apámmal utaztunk, mint szokásosan. A mi családunknak - bár nem voltunk vasutasok - járt MÁV-kedvezmény, apámmal gyakran csavarogtunk. Anyámat idegesítették a rokonok, az alkalmazkodás, még Simi bácsiék dallamos bim-bam órája is idegesítette, ő ha csak lehetett, otthon maradt.

Még arra sem emlékszem, melyik állomáson álltunk akkor, csak arra, hogy irdatlan nagy volt a tömeg, amikor bejött a vonat végre. A szokásos jelenség, mintha a lakatlan sziget utolsó hajójáratára törekednének, futott-lökdösődött mindenki. Apám elengedte a kezemet és hirtelen döntött: én előreszaladok, mert a vonat eleje ...

Lassan lecsúsznak a leveleid a sorban...

már nem fut át rajtam a villám,

ha meglátom a neved,

nem is úgy hívlak magamban...

 A Titokzatos.

Lassan visszazárul

a Szezám szája,

 senki se tudja a jelszót,

se Ali baba,

sem a negyven rabló.