Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Mariannát nagyon régóta ismertem már, néha ő jött az unokáiért az óvodába.
Magas, szoborszerű nő, kórházi orvos a megyeszékhelyen.
Ahányszor bejött, végignézett a Kisbéka csoporton, és széles mosollyal meg egy kis ajakbiggyesztéssel odaszólt nekem: ha megunod ezt Zelma, csak szólj nekem, veszünk még az unokáim mellé pár gyereket és csinálunk egy maszek óvodát. Az engedélyeztetést én elintézem. Ott a nagy ház, a kert, a gyümölcsös.
Most megkerestem
illetve nem is kellett keresnem, találkoztunk a piacon. Látnod kellett volna ,

ahogy az a magas nő,
egyenes háttal,
feltornyozott frizurával,
valami fura se nem kosztüm - ...

Minden rajtunk múlik!?

Vagy a körülményeken?

Ötven felett már rengeteg a "körülmény",

viszont fogy az idő...

A körülmények szabják meg az életünket,

vagy  mi szabjuk meg a körülményeinket?

Persze vannak kötöttségek,

sőt elkötelezettségek,

és vannak fátumok,

betegségek, balesetek..

családtag betegsége, balesete...amikor kényszerhelyzetben vagyunk,

de még olyankor is

lehetséges-e vajon,

hogy sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezünk,

mint pillanatnyilag hinnénk?

Tanulunk-e a tapasztalatainkból?

A kudarcokból azt tanuljuk-e

hogy még ügyesebben kéne csinálni a dolgunkat, vagy azt,

hogy másik útra kellene áttérni?

A "körülmények rabságával" a felelősséget hárítjuk át valamire vagy valakire,

pedig kinek ...