Néhány hét alatt elmúlt a jókedvű felszabadultság, átvette a helyét az álmodozás, amit csak néha szakított meg egy-egy racionális hullám.

Mint amikor hosszabb távon úszol, és a monoton mozgás elvarázsol, aztán valaki meglök vagy beléd rúg véletlenül, megbillensz, kapkodsz, köhögsz aztán újra visszateszed magad abba a zsongító ritmusba.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Vagy torztükör,
görbetükör,
igen, ez a jó címszó.

"Nők, 50+, görbe tükörben"

Mitől görbe a tükör, Zelma?
Én görbítem-kanyarítom... rájöttem, ezek a nők, a sorsuk jobban érdekel, mint az álláskeresés.

Ahogy hordják magukat,

ahogy beszélnek magukról, és ...

Tehetetlenkedtem éppen otthon. Elmenni készültem, ezért nem fogtam bele semmibe, de elmenni meg lusta voltam. A múlt hónapban már nyárias volt az idő, megsarkaltattam a legszebb szandálom. Most viszont mordonmord odakint, így aztán csak biztattam magam, hogy mindjárt indulok... belenéztem az internetbe, ittam egy kávét, körülnéztem, hogy mivel lehetne még vacakolni, felmentően csöngött a zsebemben a telefon.

Zelma "mi sem történt" hangon érdeklődött,

hogy mikor folytatjuk a könyvet. Régóta  tudjuk mindketten, hogy története talán érdekes, de nem tesz ki egy könyvnyit, jó, ha egy blogra való kialakul, de rendszertelen találkozóink fedőneve "a könyv" maradt.

A múltkor búcsú nélkül elmentél... azt hittem, vége az együttműködésnek.

...