Fehér köpenyben járt, alatta fehér ing, nyakkendő, nadrág... vagy öltönyben, csak így emlékszem? Valamiért fehér köpeny rémlik. Kopasz, tükörsimára borotvált  rezzenéstelen pókerarc. Behívott minket egy üres szobába öt utánra, engem, meg a menedzsert. Még az óvodai EU-s projekt idején történt, valami központból jött. Beszélt összevissza, közben letett elénk egy cetlit, fizessenek havi 50 ezret x-nek, és minden rendben lesz, ez állt a cetlin. A menedzser elé tette, aztán elém, és amikor  döbbent-bénult arccal felnéztünk rá, apró fecnikben kidobta.

Hát megtörtént, velem is megtörtént... ez lelkileg felér a szüzesség erőszakos elvesztésével... védelmet kérően néztem a menedzserre, aki a szokott arcával nézett vissza, és ezzel valahogy magamra hagyott. Válaszoltunk valamit a felszínen folyó halandzsára, felvettük a kabátunkat és hazamentünk. Tudtommal nem fizettünk, legalábbis így beszéltük meg a menedzserrel.

Ez már a második projekt volt, az elsőnél még barátkozott. De csini vagy - mondta nekem egyszer, fordulj csak körbe! Kínomban körbefordultam, de felbosszantott saját hülyeségem... Most fordulj körbe te is! Ezt mondtam a 60 felé járó atyáskodó simaarcúnak.
Megmerevedett.
Nem tudta, mit tegyen, de abba a konzervatív agyába be volt táplálva, hogy az EU-ban ezért feljelenthetem, bár nem tudta megérteni, miért.
Amikor végre felengedett benne a fagy, az ajtófélfa takarásában körbefordult. Sokkal jobban látszott rajta a zavarodottság, mint amikor egy évvel később a cetlit elénk tette az ötvenezres ajánlattal.

A következő eset a polgármester... , egy sörözőben, ahova nevetgélve mentem, azt hittem, az újraválasztása tette ilyen könnyeddé, de ő belekortyolt, letörölte a habot a kézfejével... hogy írjunk tanulmányokat saját szervezetünknek. Ő megíratja, nekem csak meg kell rendelnem meg leigazolni a teljesítést. Akkor is ugyanazt éreztem, hogy ez nem lehet igaz... valami hülyeséget válaszoltam, hogy 7 millió felett közbeszerzést kell lefolytatni.

Én 7 millió alatt gondoltam, csak ennyit válaszolt a polgi.

Szótlanul fizetett, kimentünk a szép időbe, visszasétáltunk az irodába... nem, nem sétáltam, én nem is voltam jelen, csak úgy raktam a lábam, mert tudtam, hogy kell rakni egyiket a másik után, hogy haladjunk ... úgy értem, a feljelentés ezúttal is elmaradt.