És akkor Zelma csak magyarázta és magyarázta a ruhahosszakat, a kabátokat, leggingek és harisnyák repkedtek a levegőben, és O. megadóan hallgatta, sőt, készségesen némi érdeklődést is mutatott. Többet mutatott volna, ha tudja, amit én, hogy Zelma világéletében nadrágos nő volt. Tunikákkal kezdődött a változás. Aztán tavaly vett két ruhát - csodásan variálta őket nyakláncokkal, kardigánokkal és harisnyákkal, még az ínyenc kolléganők is csak hetek múlva jöttek rá, hogy ez összesen két ruha  - aztán nyáron bespájzolt még egyet őszre... aztán vett egyet hirtelen, az nagyon bevált, lenge muszlinruha piros, fekete geometrikus mintás. O. szerint cuki, bár O. hajlamos utólag idézőjelbe tenni a kedveskedéseit.

Zelma azonban nem ...

Hogyan lettem ínyenc? Az apám... ő tehet róla. Mert az még csak hagyján, hogy különleges kockacukrokat hozott haza ismeretlen eszpresszókból ahol csilingelően kacagó nőknek mesélt mindenféle hihetetlen, de mégis igaz történeteket, esetleg komor férfiakkal hümmögtették a nemzetközi helyzetet, ami tudvalevőleg már akkor is fokozódott;

vagy nagyritkán engem is magával vitt, és ott a helyszínen megehettem a nagy, lapos, barnán olvadó kockát "kávéscukor" gyanánt,

és mindig összeszedhető volt a zakói zsebeiből annyi, hogy magányos és ködös téli délutánokon elszaladhattam 10, de legalább 5 dkg mogyorós (néha likőrös) drazséért az édességboltba.

Az, hogy télen is megvette a paradicsomot, grape-fruitot a 60-as években, vagy, ...