Az elegáns férfi a hetesen ült, - negyven felé járó harmincas, - a kettős ülés külső oldalán. Ez nem afféle slendriánság volt, hanem koncepció, az ablak felőli ülésre ugyanis pompás műbőrhátizsákját helyezte, ő maga pedig önfeledten nyomogatta-simogatta világvevő mobilkészülékét. Máskor ilyenkor megkérem a delikvenst, vegye magához a táskáját és engedjen leülnöm, ilyenkor  önként és megadóan viselem a kelletlen útitárs haragját (micsoda erőszakos nyanya ez már megint) de most helyet kaptam a másik oldalon. Onnan remek rálátásom volt, és egy idő után megállapítottam, hogy nem egyszerűen olvas vagy levelezik a mobilon, hanem mindenféle bonyolult műveleteket is végez, olyan arccal, mintha még nem ő lenne az USA elnöke, de ...

A kisbolt a vasárnapi zárás-nyitás óta megváltoztatta üzletpolitikáját, nyitvatartását, árukínálatát. Nem mondanám, hogy rá se lehet ismerni a régi, féldecizőkből élő, néhány alibi-élelmiszert árusító sarki kispiszkosra, de alig.

A vezetés új reklámtáblákat rendelt, piperecikkekkel megrakott polcokat zsúfolt be a tartós élelmiszerek mellé, vasárnapra berendelte a rokonokat, hétköznap elkezdett friss péksüteményben, sőt szendvicsekben is gondolkodni, ezért reggelente viszonylagosan nagy volt a tömeg. Egyre többen vásároltak egyre többfélét. Betértek egy kávéra, bár azt a szomszédos "nemzeti" is árult, de itt lehetett hozzá harapni egy pogácsát vagy zsírosan édes aprósüteményt, sőt meg lehetett venni egy kis tepertőt ...