Z-nek gyerekkorában göndör volt a haja. Különbözött az átlagtól. Nem, nem is az átlagtól... egyszerűen a többiektől, az óvodában, a napköziben, az uszodában is... . Ráadásul tetszett az idősebb korosztálynak. Kettős csapás. Kifene akar kislány korában folyton élemedett hölgyeknek tetszeni... olyan szerencsétlen érzés. Szögegyenes szőke szeretett volna lenni a göndör sötétbarna helyett, de nem lehetett. Ráadásul a fodrászat... az anyja ezt is az apjára bízta, elvitte a férfifodrászatba, és amíg apja flörtöl a kis köpenykés fodrászlányokkal, őt nyissz nyassz nyussz lenyírták szárazon. Na pont ez hiányzott még, szép férfifrizurákat... .

Később egyedül elment inkább. A főutcára nyíló csendes téren volt egy maszek, ők ...

Lia gépe döglött be, vagy Z. mos idegenben...

nem tudni,

csak a rácsodálkozás hangja hallatszik idáig...

Nem lehet megszokni,

hogy az ember

gyerekének

hosszabb nadrágja lóg a fregolin,

mint

a

sajátja.

Januárban meghalt az anyja és neki éppen költöznie kellett, Elkészült közben a lakásuk és az ideiglenes tanácsit vissza kellett adni. Visszamehetett abba a reprezentatív lakásba, amit félig romosan - na jó, nem romosan, de használhatatlan állapotban  - hagytak ott két és fél éve. A csillárból folyt a víz, de a két nagy szoba félkörívesen a főtérre nézett, a kanyar után már a patakot is látni lehetett az ablakból és messziről a várat." Látkép a Várról"... a kirándulók zaja nélkül.

...