Mert kitanultam - mondta nekem pirosan és sápadtan... kitanultam, hogy hogyan tudjuk, mi emberek egymást kompromisszumokkal, közös érdekeket keresve segíteni. Kitanultam, hogy nem kell mindent megnevezni, ki micsoda, barát, barátnő,  haver, szerető... . Kitanultam, hogy ezeket egyensúlyban lehet tartani, ezeket a kapcsolatokat, magamat, hogy ez így mégis könnyebb, vidámabb, kedvesebb, mint egyedül... . Aztán megálltam egy pillanatra, és úgy éreztem, ki-ki csak használ, kihasznál éppen pillanatnyi érdekei szerint. Aztán megálltam még egy pillanatra, hogy én vajon... aztán az eszembe jutott Ő, aki megkérdezné, hogy "most mit érzel".

Semmi jót nem éreztem, üres, hideg feszültségen kívül.

De lehet, hogy csak front volt aznap. - tette hozzá, ...

A családias hangnembe könnyen beletalálnak... többségükben konzervatív férfiak. Egy kis hümmögés a közállapotokról, a napi hírek közé én - monológok ékelődnek, kialakulnak vitapontok és nagy nagy egyetértés-lapályok. Éppolyan hirtelen foszlik szét egy csevej amilyen hirtelen támadt a semmiből... de hát családok is így foszlanak széjjel, majd éppen a csevejre vigyáznak jobban...