nem is a bútorvásárlást
Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.
A gazdasági gondolkodás megtanulása valami szörnyű volt...
Az a tudat, hogy haszonra dolgozom. És a haszonból élek.
Bejön a megőrzőbe a fiatal házaspár, hogy itt hagynák a gyereket 3 órára...
nem is a bútorvásárlást intéznék közben,
hanem nagyon kell már kettesben egy jó mozi,
aztán kiderül, hogy ...