A legutóbbi ünnepen külön sütött magának valami diós-mákos csodát, alig megédesítve egy kevés nyírfacukorral.
De, hogy valami érdekes is legyen, cukrozott lime-kockákat tett bele, merészen élénkzöld szigetek a barnásszürke tésztában.

Lia ette a neki készített pozsonyi mákost, és csak úgy szórakozottan megkérdezte: az ott a tiédben erőspaprika?

- Tényleg olyan, de csak nem gondolod, hogy... ?

Nálad sosem tudhatja az ember, válaszolta Lia, továbbra is szórakozottan.

Az első gyanús pont Nyertes Laci volt. Pedig dehogy volt nyertes, szerencsétlen flótásnak inkább lehetett volna nevezni, valójában azonban hegedűs volt. Csupa szív, és mint sok csupa szív ember, vesztes. "Apukaként" ismerte meg, még az óvodában, de Nyertes hamarosan negyvenszázalékos apaként az utcára került... volna, azonban egy kis lakást szerzett neki, bútort, segélyt az első számlákra. Munkát. Mindez a szocializmusban volt, akkoriban ennyi elég volt ahhoz, hogy Nyertes élete újra sínre kerüljön, a szíve tele volt ugyan fájdalommal, de nagyon hálás volt Zelmának. Megkérte, hogy legközelebb elhozhassa a hegedűjét,és eljátszhassa Zelma nótáját... , semmi mással nem tudja megköszönni a figyelmét. Ezt nem szeretném... vagy legalábbis ...