Az első gyanús pont Nyertes Laci volt. Pedig dehogy volt nyertes, szerencsétlen flótásnak inkább lehetett volna nevezni, valójában azonban hegedűs volt. Csupa szív, és mint sok csupa szív ember, vesztes. "Apukaként" ismerte meg, még az óvodában, de Nyertes hamarosan negyvenszázalékos apaként az utcára került... volna, azonban egy kis lakást szerzett neki, bútort, segélyt az első számlákra. Munkát. Mindez a szocializmusban volt, akkoriban ennyi elég volt ahhoz, hogy Nyertes élete újra sínre kerüljön, a szíve tele volt ugyan fájdalommal, de nagyon hálás volt Zelmának. Megkérte, hogy legközelebb elhozhassa a hegedűjét,és eljátszhassa Zelma nótáját... , semmi mással nem tudja megköszönni a figyelmét. Ezt nem szeretném... vagy legalábbis ne az én szobámba legyen, nem... valami megoldást, valami kibúvót kellene találni, esetleg hallgassuk meg közösen, kérte Zelma. Maca pedig, aki valami esetmegbeszélőt vezetett, hosszú prédikációt rittyentett arról, hogy mennyire nem szabad Nyertest lenézni, igaz, hogy barnább a bőre meg szegényes és kopott, de ő is ember.... a marhája, Maca, a fontoskodó orra is ott van előtte, meg az álla, ami valójában hegyes volt, de álszentre tudta kerekíteni. Natasa volt az egyetlen, aki felfogott valamit. Később sikeres terapeuta lett, de akkor még meghökkentően dekoratív göndör haja mögül beszélt. Én másra gondolok, Zelma nem tudja vagy nem akarja elviselni azt az érzelmi hullámot, amit ez a helyzet... a zenével kifejezett hála, az egyszemélyes előadás jelent. Ennek a megértéséhez persze látni kéne Nyertes Laci melegbarna szemét is... csupa lemondás és reménytelenség, csupa hála és ragaszkodás.
Nem is emlékszik már, mi lett végül Nyertessel meg a nótával... elhúzta-e vagy beteg lett a nevezetes napon, esetleg valami közös meghallgatás volt mégis? Furcsa, hogy erre nem emlékszik, csak a rettegésre a face-to face muzsikától, és arra, hogy Natasa kimondott valamit, valami érthetetlent... érezni, főleg szeretetet kapni - még felebarátit is - lehet nehéz.

Agya különösképp megőrzi évtizedekig azokat a helyzeteket, amikkel még dolga van. 18 évesen egy nyári reggel arra ébredt, hogy kakaós csigát visz, aztán egy következőn arra, hogy meggyes piskótát süt a barátnőjének, Karinak. Már maga az ötlet is olyan szívmelengető volt... vajon miért éppen süteménybe csomagolta a szeretetet?

Most, hogy végiggondolja a régi történeteket, a szeme sarkától egészen a nyakáig valami meghatott sírásféle csavar, a torkában és a gyomorszájában pontosan érzi a kerek gombóc helyét. Könnyűnek és gyengének érzi magát. Amióta az Ő javaslatára néhány napos hezitálást és gyakorlást követően érezni kezdett, könnycseppet talál a szeme sarkában lefekvés előtt. Pedig olyankor rendszerint már nem érez semmit, csak álmosságot.