Moziban voltak, aztán találomra elindultak olyan se szomorú, se vidáman... esett, az időjárás semmi jót nem tett hozzá a hangulathoz. Kiértek a folyóhoz, Zelma szerelmetes folyójához, a szél kellemetlenül az arcukba mosta a cseppeket. Megálltak azért egy kicsit a széllel szemben, a víz szürke volt, élesen és fémesen szürke a sok elmosódottan szürkés kontúr mellett.  Mindig összejönnek januárban a névnap miatt. Az egymásra rakódó emlékek rétegei mint üvegtáblák  ropogtak a talpuk alatt.

Két szingli nő, innen és onnan az ötvenen. Keményen és ellágyulásra készen inogtak egy kicsit a vaskorlátnak támaszkodva, aztán tovább baktattak valami meleg - kávé, tea, leves vagy csodák irányába.
Zelmán érett nyersbőr csizma volt, ...

Zelma úgy látszik a tízezer lapletöltésen  (ami közben varázslatos módon 10600 fölé emelkedett) és a Történetén töprengett mostanáig, ráadásul újra este 11 után jött rá a beszélgethetnék... ezúttal emailen.

"Lehetséges, hogy hét évenként tényleg kicserélődnek a sejtjeink? Mert velem minden 2007-2008-ban történt, és úgy látom, megint változik valami. Azt még nem tudom, hogy az életmódom is megváltozik-e annyira, mint akkor. Kikerültem az óvodából és a projektből is, egészen máshogy kellett szervezni a napjaim, a heteim, új szokásaim alakultak ki... közelebb kerültem saját magamhoz, persze sok lemondás is tartozott ehhez a változáshoz, de sok siker és állandóan reménykedtem valamiben. Most is reménykedem, kevésbé ...