- Mondd, létezik, hogy egyszerre megszállt a nyugalom?

Zelma szokásos vasárnap reggeli hívása, épp visszaaludtam volna egy hajnali levélírásból, de ő csak csöngetett, és csöngetett... még bosszankodni sem volt időm, annyira sürgetőnek éreztem a telefont.

- Hogy érted azt, Zelma, hogy egyszerre?

- Hát, hogy hirtelen... hirtelen olyan jó nyugodt lettem. Az átszervezés még mindig teljesen kiismerhetetlen, a gyerekek meg ugyanolyanok, mint szoktak lenni. A magánéletem pedig... az is olyan nyugodt lett. Vagyis izgalmas, azért nyugodt.
Bizsergetően megnyugtató.

- Gyomorfájás?

- Gyomorfájás nincs.  Egyáltalán nincs. Baj? Rossz jel?

- Nem tudom, Zelma. Ha nyugodt vagy, akkor most ne nyugtalankodj ezen a gyomorfájáson...

Nem tette le a ...

Pontosabban Murphynét. Még mindig gyorsabb, mint a tavalyi ruhapróbálgatások...

(Ha randizol és jól akarsz kinézni, reggelre kinő egy pattanás...

Ha nincs pattanás, elfekszed a hajad...

Ha lenne időd még gyorsan beugrani egy fodrászhoz, vagy hajat mosni,

... akkor a nyakad feküdted el.

És, ha ez mind rendben, akkor van baj csak igazán... ,

lesheted egész nap, hogy honnan fog beütni a krach:).)