1987-ben, szeptemberben, amikor a Lakitelki Találkozón látványosan kettészakadt, ami ketté tartozott, mi Coburgba készültünk az egyetemen, szervezési kérdésekről vitatkoztunk... aztán eljutottunk Coburgba valóban. Én addig csak Ausztriában és Nyugat-Berliben jártam... ráadásul egy diákok által bérelt lakásban kaptam elhelyezést, P. Mártival. Nem is tudom hányan laktak abban a sokszobás és talán kétszintes német polgári lakásban, de volt egy lány, aki külön a gondomat viselte. Akkor ettem először kiwit, nutellás pirítóst (nutellát már előbb is is, mokkáskanálnyit), és azt a sokféle gyümölcsjoghurtot is akkor láttam először. Egy kamraszobában halmozták fel mindezt, választhattam naponta, akár többfélét is. Olyan hihetetlennek tűnt... 2 banánt, 2 joghurtot és 2 kiwit hoztam édesanyámnak ajándékba, ennyire futotta. Apránként ette meg őket, nem egy nap az egészet..., az egyik banánt talán nekem is adta... de csak törtem belőle egy darabot.

Ez arról jutott az eszembe, hogy most, 2014-ben számba vettük, hányféle harisnya létezik... van harisnyatartós és combfix, mindkettő feketében, csipkésben és színesben is. Harisnyanadrág a leheletfinomtól az egészen fedett feketéig. Százféle kötött, egyszínű és színes, sőt tarka. Aztán a lábfej nélküli cicanadrág feketében, áttetsző, majdnem harisnya-anyagból, aztán a leggingsek, feketében, színesben, aztán a tregging... az már farmerből, persze feketéből is...... és mégsem vagyunk boldogok....