Lemondani..

A férfiak nem tudnak semmiről lemondani, csiki-csukit játszanak, vagy bújócskát. A csiki-csuki úgy megy, hogy minden kell vagy semmi, á, semmi, köszi, megvagyok anélkül, különben is hülyeség...

A bújócska bonyolultabb, abban hol hunyók, hol keresők, hol maguk sem tudják, melyikek éppen... a lényeg, hogy játékban legyenek.

Lemondani a nők tudnak, kis és nagy dolgokról egyaránt, mert nekik megtanítják kislány korukban, hogy egy nőnek le kell mondania, szenvednie kell és szenvedni jó... hiába olvasnak müllerpétert, azért csak szenvednek kéjjel, mártíran vagy némán, összeszorított foggal...

még a legjobb a locsifecsi szenvedőnek, de egyszer elfárad ő is...

Persze a férfiaknak sem könnyű, nekik meg a bibiket kell ...

Zelma egy időben családokat is látogatott az önkormányzat megbízásából. Még nem volt gyerekjóléti szolgálat, kézenfekvő volt, hogy egy óvónő másodállásban kijár "környezni". Aztán egyszakos magyartanár került az iskolába, valami színész, hétvégén utazott csak haza, ráért, elvállalta hát szívesen egy kis keresetkiegészítésért ezt is. Az önkormányzat pedig nyugodtabb volt, ha férfi járta késő estébe nyúlóan a családokat.

A boltban összefutottak Medgyesnével, a nagycsaládos nagymama számos családtagját látogatta már meg Zelma, nyilván más rokonok még hátravoltak, mert közelebb lépett hozzá a lisztek és a cukrok közt és megkérdezte, igaz-e, hogy az a Petur tanár jár majd az emberekhez ezután.
Igaz. Nagyon kedves ...