Zelma írja, hogy Lia tegnap végképp elköltözött, nem egy másik lakásba, hanem egy másik országba. Nem tudja, hogyan jutott ki a repülőtérre, mert elég rosszul nézett ki a dolog, ahogy a lépcsőházban levitte a 20 kilós bőröndöt a 10 kilós hátizsákkal.

"De élek és egészen jól vagyok - így Zelma - sőt, ma feljön egy barátnőm, aki most fog különköltözni a frissen diplomázott lányától. A fia már két éve Spanyolországban él. Majd jól elmagyarázom neki, hogy kell az ilyesmit túlélni.

Meg sütök egy kis tepsi brownie-t"

A baráti körömben, ismerősöknek, kollégáknak, a legkülönfélébb korú, nemű, ízlésű és életmódú, városi, városszéli, kertes és emeleti  lakóknak, Lia levelező társai között szinte mindnek Franciaországban, Kínában, az USA-ban és Neumünsterben, és a tegnapi tescos kiszállítónak is, szóval mindenkinek van cicája.

Olyan kíváncsi lennék, miért vajon? Egyszerű világdivat? A hízelgés, a melegség kell ennyire mindannyiunknak? Vagy szeretnénk legalább egy öntörvényű személyiséget a közelünkben tudni?