Sose fogom megérteni... valaki olvas. Változó intenzitással, de a statisztikában követhető, hogy az elejétől belefogott és tegnap már több tucatot is elolvasott. Olvashatna Tolsztojt, Ibsent, vagy bárkit. De ő engem olvas. Számomra a blogműfaj varázsa és kárpótlás a mérsékelt színvonalért az, ahogy a monitor túloldalán ott lélegzik, töpreng és álmodozik a szerző. Hogy kommunikálni lehet vele. Viccelni, kritizálni, méltatni, másik befejezést írni vagy egyszerűen továbbfolytatni a történeteit, vitatkozni vagy egyetérteni, de az Olvasó hallgat.

Én pedig nem értem őt.

És ő vajon engem?