A fene tudja, miféle ősz jön, ezerágra süt a nap, de itt a hidegfront valahol, érzem... angyali vagyok ilyenkor, lelassult, mosolygós. Átnéztem az őszi kollekciómat is, csupa meleg színt tervezek.

Zelma unja a házimunkát, de  kénytelen a kislakásban is takarítani, összegyűlt mosnivalóját rendbe szedni, még a két nagy ablak lemosása is időszerű néha. Éppolyan álmodozó közben, mint én.... ezért ezek a nagy nekilendülések egyszer olvasgatásba fulladnak, máskor egy végtelen telefon Liával, vagy velem, mind ok arra, hogy abbahagyja, aztán a vizes ruha másnap reggelig vár a mosógépben, a mosogató alján  engedelmesen gyülekeznek az evőeszközök, az ablakok pedig éppolyan homályos-pöttyösen kezdik a következő hetet, mint az előzőt. Most  a blogba kezdett bele, a mi blogunkba, átolvassa, azt írta épp az imént... hol az elejére kattintgat, hol ide-oda kap bele... megáltl a gyomorgörcsnél. Vizek, magányos fároszok, hidak, ...

"Elutazol ma? - kérdezte Zelma gyanakvóan. Tudta, hogy erre a gyanakvásra nincs se szükség, se ok. mégis képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Úgy érezte, vannak már olyan jóban, hogy megengedhet magának hülyeségeket is. Sajnos Zelma örök romantikus vágyai folyton túlnyúltak az ésszerűség határain, az esze tudta, csak a gyomra nem, hogy ő, aki sose volt és sose lesz egy édes csacsi nő, nem engedhet meg magának hülyeségeket. Vagy legalábbis csak egészen kivételes alkalmakkor. És ez a fátyolos reggel se jobbat, se rosszabbat nem ígért egy koraőszi napnál... meg kellene tehát várnia, amíg a ki nem mondott kérdéseire választ kap.  Csak bíznia kellene, de hinni és bízni még meg kellene tanulnia, mielőtt felsőbb osztályba léphet. ...