Néha olyan, mintha tutajon úsznék egy folyón, nézegetek jobbra-balra, tájak, városok, emberi jelenetek, arcok is kivehetők.
Máskor a parton érzem magam, és nézem a hajókról tekingélőket, az integetőket, szerencsés esetben meghallom, hogy nekem szól valaki, ... még azt is értem, mit mond...
Engem ez a szeszélyes, hűvös nyár felvillanyoz. Kreatívvá tesz. Ha nem félnék az általános közfelháborodástól, azt is írhatnám, boldog vagyok. Mert nem arról van szó, mint más, kánikulai, testet-lelket elpuhító nyarakon, hogy tessék, a napfény tálalva, vegyen aki kér, ha most nem érsz rá, itt lesz még holnap, de a jövő héten is... nem, észre kell venni azt a pillanatot, azt az órát, amikor el kell halasztani a felmosást vagy letenni a laptopot és kiszaladni a strandra. Rugalmasan félretolni a tökfőzeléket, amikor a fagyit is ki lehet kanalazni. Mértékkel venni a hideg dinnyét, mert a másik feléhez nem lesz kedved az amúgy is borzongató hűvösben napokig.
Taktikai és stratégiai érzék kell hozzá, átlátni a reggeli záporon... ...
