Az erkélytől úgy másfél méterre álló óriási akácfára, mintha csak az EU-val incselkednének,  egy gerlepár költözött. Értetlenül és kíváncsian nézik reggelente az első kávémat, de még a másodikat is. Onnan tudom, hogy nem holmi alkalmi együttlétről, hanem kialakult, sőt megszilárdult kapcsolatról lehet szó, hogy rettenthetetlenek. Még csak tessék-lássék sem rebbennek meg, amikor kilépek az erkélyre, mozgásomat nem követik aggódó gerlepillantások, sőt, a  cicától sem tartanak, aki a saját külön erkélyként használt virágládán üldögél, pedig ott már igazán közel van hozzájuk... .

Általában összebújnak, bár ma éppen egyikük a reggeli tisztálkodását végezte szemérmesen, egy ággal arrébb telepedve.

Erősnek érzik magukat. Sajnos kacagni még nem hallottam őket... arra külön születni kell...