A szakácskönyv, kérem, az életmód tükre, a korszak tükre, ahogy a szem a léleké... Úgyhogy nekem meglehetős gyűjteményem van korszakos ritkaságokból. Nem főzök belőlük, nem is az a lényeg, hanem az "emberi oldala", az az izgalmas. Meg a kor, amelyben született. A gáztűzhelyek térnyerésével éppúgy kiadtak gáztűzhely-szakácskönyvet, mint később mikrósokat, emlékeztek? Vagy például a juhtenyésztés propagálása valamikor a XX. század első felében, Nagymagyarország térképpel és isteni juhtúrós receptekkel, bürgepaprikással és húsvéti meg szüreti bárányreceptekkel... A Tanácsköztársaság alattiból kihúzták a Császármorzsát - persze utólag egy olvasó, tintaceruzával, és a császár fölé írta: Kun Béla. Nyilván csak viccelt. Nem vicc azonban, hogy egy 100 éves gazdasszonyképzős könyvben külön van mákosbejgli a családnak és külön az adomány céljára való... több tésztával, kevesebb mákkal... . Ott a szocializmusban kiadott filléres szakácskönyv, főleg zöldséges-sajtos ételekkel... ma már hitelt kellene felvenni egy ilyen ebéd megfőzéséhez. Egyik kedvenc darabom Lévai Anikó könyve, sorok alatt-felett és között olvasva. Vagy a 100 férfi 100 recept, többek közt a Zwack, Rippel és Bárándy férfiak generációival... szegény Kolonitssal, aki az egészségét féltette, és így tovább. De megvettem Csehák Judit és Békesi László közös kiadványát, telidesteli részben unokáknak részben hecke-pecke reprezentatív vendégeknek való finomsággal... ilyen szavakkal, hogy paradicsomzselé meg barackmustár. Váncsa István 1001 receptjét olvasni gyönyörűség, megfőzni csak lottónyerteseknek ajánlom, valódi jamaicai rummal, ír viszkivel meg effélékkel kell locsolgatni mindent, legyen az pecsenye vagy csemege...

De ma, nem hiszitek el, mi történt!

Állok a postán, hogy befizessem a csekket, míg várok, nézegetem unottan a könyvesállványt. Nálunk már mindent, még fütyülős fülemülét is lehet a postán kapni... és mit látok? Egy postásszakácskönyvet. Belelapoztam, és ott áll: Kovács Jánosné, Mintaháza 1. számú posta: krémesbéles és így tovább. Rengeteg valódi postai dolgozó receptje, névvel, címmel, ez már csak tuti... bélyeget úgyis alig árulnak mostanában, mindenki mailezik... hát főznek.
Éppen záráshoz készültek, ezért ma nem akartam belebonyolódni a vásárlásba, pedig a gyönyörű és vaskos keményfedelű kötet ára alig volt több egy ezresnél. Ezt meg kell vennem okvetlenül, kordokumentum... unokáink azt se fogják tudni, mi a posta...